Capuccino, vasárnap délután
Capuccino, vasárnap délután
Az idők gyors változásával a folyamatosan és ugyanakkor
kiszámíthatatlanul
alakuló körülményekhez való alkalmazkodás nem csak az érvényesülés,
hanem
hovatovább a túlélés alapkövetelménye.
Míg úgy ezelőtt tíz évvel egy pénzes álláshoz jutás - a
végzettségnél
alig fontosabb(?) - követelményeként az agilitást (a pofátlanul
rámenősséget) jelölték meg, addig ma új kihívások új
követelményrendszerében a
diploma
és a nyelvismeret mit sem ér egy, azóta mindinkább nélkülözhetetlennek
bizonyuló és kétségtelenül jól hangzó - terhelhetőségnek nevezett -
tulajdonság
hiányában.
Ezt örökölni vagy tanulni nem lehet, ehhez hozzászokni lehet.
Amennyiben
egy
kisiskolás iskolatáskáját megemeljük, és órarendjét végignézzük,
kétség
nem fér ahhoz, hogy iskolarendszerünk egyébként - a szó szoros, és
átvitt
értelemben is - ezért igazán sokat tesz.
A magát terhelhetőnek tartó egyén a vasár- és ünnepnapok, a rendes
nyári
szabadság lényegi tartalmát az értelmező szótár szerinti
meghatározásból
sem érti, és hogy cége mobiltelefonnal teszi őt minden pillanatban
elérhetővé,
valamint, hogy folyamatos munkavégzését a telefonhívások
átirányításával
frappánsan miként oldja meg, azt az alapvető munkafeltételek
egyikének,
sőt alapvető munkajogának tartja.
Villamosságtanban a terhelhetőséget az a határ jelenti (pl.
megengedett
legnagyobb áram, vagy feszültség), ameddig egy hálózati elem
(generátor,
vagy fogyasztó) káros elváltozás nélkül terhelhető.
Mert, ugye képszerűen szólva, ha egy húsz voltos égőt kétszázhúszra
kötnek be, akkor az robban, és ha a háromezres fordulatszámra
tervezett
motort a kétszeresére pörgetik, valamivel látványosabban, de szintén.
