"Jártak már úgy hogy kilencven szám közül nem tudtak választani ötöt ?"

Lottómámor: 660 millió

Jártak már úgy hogy kilencven szám közül nem tudtak választani ötöt ? Hát igen, a lottószelvény fölé hajolva nem jutott az eszembe egyetlen szám sem. Gazdagodni vágyásom közepette belémhasított a felismerés. És mi van akkor ha én nyerem meg az öttalálatost ? A kezemben szunnyadó lehetõségtõl
a nyálam elapadt, a torkom kiszáradt és a szívem hevesebben pulzált. Férfiasan bevallom elrententett a nagy lehetõség, hiszen vidám balkáni napjaim gyökeresen megváltoznának. Olyasvalamit éreztem mint az a suttyó kölyök aki felmászott az almafára, ott jól bezabált, majd rájött a hasmenés és ott helyben a fa tetejérõl, nadrágot gyorsan  letolva rottyantott lefelé az ágak között össze vissza, ezáltal elzárva maga elõl a lefelé vezetõ utat. Na és mi van akkor ha mást csókol homlokon a Fortuna ? Ha az illetõ még nem látott pár százezer forintot egyben ? Ha öngyilkosságba kergeti a roppant summa ? Vagy ha mondjuk beteg az illetõ, ki fogja közölni vele az örömhírt, talán az orvosa ? Lehet esetleg a szerencsés egy szívbeteg kinek a családja felkéri a kezelõorvosát, hogy közölje a beteggel a jó hírt. Mire a nagybecsû tudor emígyen szól a pácienshez. - És mondja mit tenne ha megnyerte volna a lotto fõnyereményt ?
- Hát akkor a felét magának adnám, válaszolja  a beteg, mire az orvos a szívéhez kap és összeesik.
Szerintem az élet különös játékával van itt dolgunk. Mifelénk a bizonytalan holnapban gondolkodó embernek egy bizonyos mérték fölött a szerencse maga a szerencsétlenség. Ily gondolatokra jutván úgy döntöttem most inkább mégsem kísértem a szerencsémet. A morfondír fonalát pedig az agyamban továbbgombolyítom. És mi lenne akkor ha........?

Széna