" Nem látjuk a fától az erdőt "

Érdekes

A minap olvastam a megyei sajtóorganumban, hogy a GLOBEX Holding egyik vezéralakja Vellai Györgyi, aki évekkel ezelőtt előadói állásra jelentkezett a Soproni Egyetemre, nem felelt meg a követelményeknek. A bemutatkozó előadása botrányosan gyengére sikeredett. Természetesen nem alkalmazták. Na már most két dolog lehetséges, az egyetemen nem ismerték fel a rejtett tehetségét, ami később a soproni önkormányzati képviselők előtt már érdekes módon nem maradhatott rejtve, vagy a tehetségtelenséggel párhuzamosan emelkedik az elsikkasztott milliárdok összege. Egy biztos, a hölgy a következő előadását a bíróságon tartja.

Nem látjuk a fától az erdőt.

Várkerületi butik. A nyitás időpontjában tévedek arra. Kirakatban ruha ruhára halmozva, árak sehol. Az eladónő mint a darabbéres varrónő a ruhagyárban, egymás után tolja ki a zsúfolásig teletömött gurulós ruhaállványokat az utcára. Az első kettőt mindjárt a kirakat elé, majd a következőkkel a kirakat elé tolt állványok elé parkíroz le. A bejáratnál kutyaláncra aplikát vállfákon lengedeznek a ruhák mint a győzedelmi zászló. Oldalt két csőből buherált gnómon lógnak a blúzok, szoknyák, nadrágok különös eggyüttesei. Középen a ruhaerdő mélyén zöld esőálló futószőnyeg emeli a bejutás magasztos érzését. Ez bizony valóságos piac. De nem sérteném meg derék kereskedőinket, több ez egyszerű piacnál, hiszen a kirakodóvásárhoz béreltek egy harminc négyzetméteres próbafülkét is, potom kétszázezerért.

A hónap verse

Álltunk az esőben csendesen és némán,
Ő lágyan hozzámdörgölődzött,
Én hagytam magam tompán,
Így álltunk mi ketten, én és a kutyám

A hónap mondása

Olyan jó hogy feltalálták a mobiltelefont. Azóta bárhol, bármikor tudok az antennájával turkálni az orromban.

Széna