Mit tehet az egyén azért hogy megakadályozza az emberiség önpusztítását?

Reklám te mosolygó hulla
( Rendkívüli könyvajánló)

Mit tehet az egyén azért hogy megakadályozza az emberiség önpusztítását? Egyetlen megoldást látok, mindenkinek el kell köteleznie magát magát. Ebben a felelõsségvállalásban Oliverio Toscani a Benetton reklámfotósa és mûvészeti vezetõje több fejjel kimagaslik a többiek közül. Toscani harcot indít a rózsaszín, hazug, semmítmondó, butító reklámok ellen. A könyvében sajátos eszközeivel  kíméletlenül és kendõzetlenül mai korunk égetõ kérdéseire irányítja a figyelmet. Ki ne ismerné Toscani 4x3 méteres Benetton óriásplakátjait, melyek a világ minden részén felkavarják a reklámvilág állóvízét. A reklámon keresztül küldött üzeneteivel sikeresen hívja fel az emberiség promlémáira a figyelmet, még olyan áron is, hogy napról napra növekszik az álszent bírálóinak a  tábora. Ahhoz hogy Toscanit megértsük, eseteg vitatkozni, vagy azonosulni tudjunk vele, egyszerüen muszáj a kezünkbe venni e remek olvasmányt, még akkor is ha arra a pár órára kikapcsoljuk a televíziókészülékünket.
Toscani szerint totális összefonódásban élünk a televízióval és  a reklámokkal. Életünket teljesen behálózzák a médiák. Naponta több órát töltünk a készülékek elõtt, gyermekeinkel együtt szinte oda vagyunk láncolva. A reklám behatol a tudatukba. Toscani rövid gondolatébresztõjével remélem azokban is kedvet ébresztek az olvasáshoz akik már észre sem vették hogy beléptünk a poszthumán korszakba. Olyan veszélyes korban élünk amelyben a TV társaságok tulajdonosai, irányítói politikai vezérekké válhatnak.
" Õk ellenõrzik a képet, vagyis a valóságot. A testünket és a szellemünket. Szelíd diktatúra, meggyõzõ, tudatküszöb alatti, amelyet nézettséget méricskélõ szakemberekkel manipulálnak. Ez a legrosszabb, nem lehet fellázadni ellene. Nincs börtön, nincs smasszer. A börtönrácsokat a képernyõ pótolja. A látszatélet egész egyszerûen a való élet helyébe lép. A legnagyobb ünnepek, a leghatalmasabb érzések virtuálissá lesznek. Az emberek közötti közvetlen kommunikáció, annak melegével, ünnepeivel, az érintkezés, a hangulat, a szeretet, a csábítás, mind-mind eltûnik egy hideg, elektronikus pszeudokommunikációban. Már elérkezett a science-fiktion kora, Huxley szép új világa.
Hamarosan az egész földkerekség a tévéreklám véráramlatába kerül. Technoszférában fogunk élni, ahol fölöslegessé vált testünket hatalmas  tévékészülékekhez és tapintókesztyükkel ellátott számítógépekhez kapcsolják. Nem hagyjuk el többé csodás elektronikus lakunkat, élõben követjük a világ eseményeit annélkül, hogy valaha is szembekerülnénk velük. Bármit megvásárolhatunk anélkül, hogy kilépnénk a szobánkból. Érzékelõ képernyõk, amelyek követni tudják pupilláink mozgását, regisztrálják és elõre kitalálják reagálásunkat és kívánságainkat, és szünet nélkül kínálgatnak mindent , ami szem szájnak ingere. Hála a kiberszex kombinációinak, megdughatunk egy virtuális, tizenkét ruganyos kebellel rendelkezõ Claudia Schiffert, és gombnyomásokkal juthatunk fel az extázis csúcsaira. Végre itt a boldogság! "
Jó olvasást!

Széna