Nem látni az erdőt

Gigant lámpák, fehér elektromos kábellel
Nem látni az erdőt

Kis városunkban immár hagyománnyá izmosodva bukkannak fel az itt-ott "feledhetetlen" művészi színvonalat felvonultató gigaposzterek. Most már az erdőben is ki-kinőnek a fölből, mint eső után a galóca. Amikor jön a gyanútlan turista, és tekintetét végigpásztázza a nyugalmas tájon, elégedetten nyugtázza, hogy itt még minden a régi, még nem tépázták meg az építési tébolyban szenvedő magamutogatók giccspalotái a Lővérek harmóniáját.
Ám amint kissé odébbveti tekintetét, sötét fátyol ereszkedik a zöld harmóniára.

Az elhomályosult tekintet elkerülhetetlenül megakad azon a két poszteren, amit arcátlan módon a zöldövezetbe telepítettek úgy, hogy a két lemeztábla valósággal körbezárja a zöldellő bokrokat. Kétségtelen, reklámszempontból hibátlan megoldást láthatunk, hiszen nem mondhatjuk, hogy a két gigant, lámpákkal és fehér elektromos kábellel applikálva megbújik a tájban, mint kutyaszar a fűben. És ezen a ponton kénytelen vagyok átértékelni azt a népi bölcsességet, hogy nem látszik a fától az erdő, mert itt arról van szó, hogy a reklámtáblától nem látom a fát és az erdőt.

Jó lenne gátat vetni az effajta reklámtébolynak, mert a zöldellő poszterek zárják el tekintetünket a táj elől. Nem tudom, a pénztelenség ürügyén megengedhető-e, hogy a műszaki osztály illetékesei zöld utat adjanak az efféle beruházásnak, mert a lelki szegénységet sokkal nehezebb elviselni, mint azt, ha lyukas a város zsebe.

Széna