|
Sportcentrum |
|
Egy futballkirály halálára...
ISTEN VELED, PEPI
BÁCSI
Fekete zászlót lobogtat a májusi szél az Anger-réti futballpályán.
Vasárnap hajnalban, életének 88. évében soproni otthonában elhunyt a
SFAC futballkirálya, Scheidl "Peps" József, vagy ahogy a hivatalos
Sopron ismerte, az egykori futballzseni Soproni II József, a legendás
jobbszélső.
Peps nekünk, soproniaknak azt jelentette, amit a fradistáknak Sárosi
György doktor. Talán nem is volt véletlen az a barátság, ami
kialakult
a két nagyszerű sportember között, mert Scheidl József mindig is
példaképének tekintette a Fradi zseniális labdarúgóját. Pepi bácsi
mindhalálig hű maradt Sopronhoz, az Angerhez, a SFAC-hoz. Sajnos,
nem
érhette meg szeretett klubja 100. születésnapját, legkegyetlenebb
ellenfelét, a halált nem tudta kicselezni. A nagybetűs életben
azonban
mindenütt megállta a helyét, a pályán, az Angeron, ahol most még a
fűszálak is gyászolnak. Tegnap este a soproni borozókban a futball
barátai csak arról beszéltek, hogy Peps elment, nagyszerű partnere, a
Jancsi után (Németh János - a szerk.). Peps szerepelt az 1936-os
berlini olimpián is, tagja volt a magyar labdarúgó-válogatottnak, s
ha
nem olyan 100%-os lokálpatrióta, akkor minden bizonnyal magára
ölthette volna a Ferencváros, az Újpest, a bécsi Rapid vagy az
Ausztria Wien mezét is. De Scheidl József a leghűségesebb soproniak
egyike, a Civitas Fidelissima szellemében élt mindhalálig. Ha
kellett,
akkor mint városházi altiszt, aztán égetőmester a téglagyárban, a
Soproni KIK igazgatója, a talajerő-gazdálkodási vállalat
alkalmazottja, bortermelő poncichter, de főleg - és ez a legfontosabb
(!) -
piros-fehér mezt viselő labdarúgóként. Túl az ötödik ikszen is. Sebes
Gusztáv, a magyar labdarúgó-válogatott talán legeredményesebb
szövetségi kapitánya az Aranycsapatba is be akarta építeni Pepset, ám
ez a szándéka adminisztratív okok miatt meghiúsult. Soproni II
nemzetközi szereplésének elmaradása miatt szegényebb lett hazánk és a
nagyvilág labdarúgósportjának történelme.
Pepset Sopron, szülővárosa megbecsülte, szerette, mi az, hogy
szerette, imádta. A szakemberek Stanley Mattheus-zal hasonlították
össze, elismerték, tisztelték minden idők legnagyobb soproni
labdarúgóját.
2000. május 27-én, pénteken délután kettőkor kísérte utolsó útjára az
őt
tisztelő nagyszámú rokon, barát, ismerős és tisztelő. Immár végleges
nyughelye közel lesz az imádott Anger-réti futballpályához.
Weisz Ferenc
2000. május 29., hétfő 00:00
|
|
|
