Ez volt a kilencedik. Nosztalgiával emlékszem vissza az elsõre. Akkor talán maguk a szervezõk sem gondolták komolyan, hogy lesznek olyan "õrültek" akik leússzák a 24 órát. Aztán valahogy mindig akadt jelentkezõ. Ez egy semmivel össze nem hasonlítható úszómaraton. 17 csapat a vízben 24 órán keresztül, és egyfolytában úszik valaki a csapatból. Jó szervezés , jó állóképesség, jó kedv, jó ...
Szóval minden jó.
11 órakor az addig csendes uszoda zsibongó kaptárhoz hasonlít. Az eligazítás után a csapatok elvonulnak, és megkezdõdnek a verseny elõtti utolsó egyeztetések, amik természetesen a verseny alatt alaposan megváltoznak. De nem ez a lényeg, úszni, úszni, úszni...
12 óra , a rajtjelre a csapatok a vízben, hihetetlen hangzavar, még mindenki jó erõben  szeli a habokat. Persze, elõtte fúvószenekaros köszöntõ, szóval a szokásos kedvcsinálók.
Verseny ez, de valahogy más, mint a többi, itt a versenyzõk egymással beszélgetnek, ha kell, segítenek egymáson, úszósapka, úszószemüveg, fürdõruha és miegymás kerül elõ a táskákból, ha szükség van rá - és akár az ellenfél úszójának is kölcsönadják; itt tényleg nem a gyõzelem, hanem a részvétel a fontos. Déluán négy óra tájban a hangulat fergeteges, kialakul egy sorrend az elsõ 6 helyen és az utolsó 6 helyen, stabilizálódik a középmezõny. Minden csapat kitûzte a maga számára a reális célt, és most ezért folyik a küzdelem. Hagyomány már, hogy az elsõ pályán 3 csapat úszik, a többin kettõ-kettõ. Ha lenne még pálya, az is megtelne, de nincs, így azok akik saját csapatot szerettek volna, csatlakoznak egy-egy csapathoz, akik még idõben jelentkeztek.
Térjünk vissza az egyes pályához, ott a három csapat, kettõ a víz tetején egy a víz alatt. Senki sem csodálkozik, hiszen hagyomány az is, hogy a 24 órát egy csapat a víz alatt tölti. Õk a búvárok, hihetetlen nagy teljesítmény 24 óra a víz alatt, természetesen váltva váltott palackokkal, de akkor is ...
Közben leszáll az est, a hangszórók csendesebben szórják a zenét, de azért a vízben még mindig nem alszik senki. A parton már néhányan próbálkoznak, több-kevesebb sikerrel. Elérkezett a kritikus idõszak, az éjféltõl reggel 5 -ig tartó szakasza a versenynek. Hihetetlen megpróbáltatás a meleg takaró helyett a hideg vizet választani, mozogni az alvás mozdulatlansága helyett, irigyelni az alvókat, egy csomó kihívás, de hát ezért szép, ezért neveztünk, ezért úszunk. Egyszer ennek is vége szakad, elõbb-utóbb megpirkad, és itt a reggel. Hét óra tájban már megint hangos nyüzsgés riasztja az épp elalvókat, jönnek a frissek, akik otthon alvással töltötték az éjszakát, és most újult erõvel lépnek a fáradtak helyére, a zene megint dübörög, és az uszoda megint hangyabolyhoz hasonló. Reggelre kiderül, hogy ki az elsõ, most sincs másként, vagy 300 hossz elõnnyel vezetnek. Ami pedig a CYBERCÁPÁKAT illeti, le a kalappal, 12-13 hely körül indul a reggel. Egyre többen jönnek, egyre gyorsabban váltják egymást a csapaton belül az emberek, ez mutatja, hogy a végéhez közeledik a verseny, vagy hogy maradjunk a tényeknél, végéhez közeledik a 24 óra. Sokan a partról figyelik a viszzaszámlálást, és az egyik legnagyobb attrakciót: a lufiszerzést. A verseny végén hagyományosan több száz léggömb ereszkedik alá a vízbe, a gyerekek nem kis örömére, ezért még a végére is marad egy kisebb verseny, ez a vízbe esett léggömbökért folyik.
Aztán tombola, eredményhirdetés, CYBERCÁPÁK (ejtve szájbercápák!!!!) 13. hely, ezek mi vagyunk, örülünk, és megfogadjuk: jövõre is. Hogy hányadik helyen, majd kiderül, de 24 óra az akkor is 24 óra marad. Köszönjük mindenkinek!

Képek az úszónapról