|
Sport |
|
Akinek elsõként
akasztották
nyakába az aranyérmet
Sopronban két általános iskolai
tanár
elhatározta, hogy tesz valamit a haldokló
kosár-utánpótlásért.
A fiúkat már alsós korukban elkezdték
edzeni,
és kitartó munkájuknak
köszönhetõen
sorozatos bajnoki címek, aranyérmek és
kiváló
játékosok lettek a gyümölcsei.
A városban bizonyára mindenki
emlékszik
a Koch Péter és Csonka István
irányította
Deák Téri Általános iskola fiú
kosárlabdacsapatának
sikersorozatára. A fiúk
középiskolások
lettek, de a csapat együtt folytatta a kosarazást a
SÁKC
színeiben. Ay edzõk mások lettek, de a
sikersorozat
nem szakadt meg.
A Deák téri iskola csapatának
tagja
volt Erdõsi Gyula is, kinek gyûjteménye
idén
is bõvült egy aranyéremmel, hisyen a IV.
korcsoportos
diákolimpián, Nagykõrösön az
Eötvös
József Egészségügyi
Szakközépiskola
és Gimnázium csapata állhatott a dobogó
legfelsõ
fokára. A torna legjobb ötösébe
beválasztott
fiúval az elsõ hely megszerzésérõl,
csapatáról és a terveirõl
beszélgettem:
- Hogyan értékeled csapatod
nagzkõrõsi
teljesítményét ?
- Az edzõk által kitûzött
célt,
- az elsõ hely megszerzését -
maximálisan
teljesítettük. Az elsõ
mérkõzésen
kissé elbizakodottan léptünk pályára,
és a Zalaegerszeg csapatát nem is gondoltuk nehéz
ellenfélnek, ezért azt a meccset
elveszítettük.
Ám a döntõben kiköszörültük ezt
a csorbát, hiszen a zalaegerszegieket megverve lettünk
aranyérmesek.
Aminek rendkívül örültem az az, hogy a csapat
dobóteljesítménye
meccsrõl meccsre jobb lett, az utolsó
mérkõzésen
például nzolc hárompontos dobást
értékesítettünk.
- Mi a különbség az iskolacsapat
és
a klubbeli csapat között?
- Az iskolacsapat magját hat ember alkotja,
akik
a klubban is együtt játszanak. A többiek csak
hobbiszinten
kosárlabdáznak, tehát szerintem az
elsõdleges
különbség az iskolai cserepad rövidsége.
A
másik ay edzések száma: míg a klubban
mindennap
edzünk, addig az iskolában csak heti egy edzés van,
de persze ez nem olyan nagy hátrány, mivel a meccseken
elsõsorban
az igazolt játékosoké a fõszerep. Annak
ellenére,
hogy iskolák között zajlik a bajnokság, az
amatõr
szinten kosárlabdázó társainknak
kevés
játéklehetõségük van.
- Milyen a kapcsolat a csapattagok
között?
- A csapatszellem mind a pályán, mind
a
pályán kívül nagyon jó. Veszekedni
nem
nagyon szoktunk, esetleg ha valai jóval a tudásán
alul teljesít, akkor megmondjuk neki, hogy szedje össze
magát,
de nagyobb viták nem jellemzõek. A syabadidõnk
nagy
részét is együtt töltjük.
- Az iskolacsapatnak te vagy a kapitánya.
Szereted
ezt a posztot?
- Szeretem, mert jó érzés, hogy
bíznak bennem a csapattársaim, az edzõim
és
persze nagyszerû, hogz én vehettem át a
kupát
és nekem akasztották elsõként a nyakamba
az
aranyérmet. Viszont vannak rossz oldalai is a
csapatkapitányságnak,
például a parancsolgatás, azt szívesebben
hagyom
az edzõimre.
- Mik a távlati terveid?
- Szeretnék minél jobb NB I-es
játékos
lenni, és ha már ott leszek a felnõtt
csapatban,
akkor a válogatottba való bekerülés lesz az
elsõdleges
célom. A civil életben nincsenek nagyobb terveim, de
még
két évem van az érettségiig; addigra
biztosan
tudni fogom, hogy hogyan tovább.
Remélem, Gyula álmait valóra
váltva
minél elõbb felveszi a válogatott mezt,
és
akkor is neki akasztják elsõként nyakába
az
aranyérmet...
| | |
