Magyar házimuzsika kiváló tolmácsolásban

A volt Vármegye Háza dísztermében hétfőn este Komlós Katalin és Zádori Mária hangversenyével, miután a szombatra hirdetett Cantus Corvinus hangverseny - most már mondhatni, hagyomány szerint - elmaradt, megkezdődött a Régi Zenei Napok rendezvénye. A teremben ülők már régi ismerősként köszöntötték egymást. Sok mindenben különböznek egymástól: egyikük ilyen nadrágot, másikuk olyan szemüveget visel, egy valamiben azonban megegyeznek. Ez pedig a régi hangszerek és régies, autentikus előadásmód kutatása és szeretete.
Magam például egy Steinway-t szívesebben hallgattam volna ma este is, mint azt a csörgő-zörgő - egyébként karbantartott fortepianót, amin városunk szülötte, az akadémia professzora, Komlós Katalin játszott. Nem lennék túlságosan meglepődve, ha a hangverseny után egy erdei tisztáson két-két kővel tűzcsiholóversenyt tartanának ezek a jó értelemben megszállottak. A kérdést (a régi zenét milyen hangszeren és hogyan adják elő?), amiben még a zenésztársadalom is megosztott, jobb, ha egymás között döntik el, s mindketten profitálnak a másik eredményéből.

A XVIII-XIX. sz-i házimuzsika koncertjén F.P.Rigler, J. Haydn, Fusz János, Koháry Mária (grófnő), F.Grill és S. Franz művei szerepeltek. Két-két fortepiano darab után 4-4 dal (ária, románc) mindkét részben.
Komlós Katalin tudatos játéka messze átüt a szokványos hangzáson, a hallgatóban is tudatosítja mindazt a dallamvezetést, ellenpontot vagy tréfát, melyet a zeneszerző ezen századokban művében elrejtett. Virtuóz módon oldotta meg a gyors darabokat is.
Bennem mégis J.Haydn G-dúr szonátájának Allegretto e innocente tétele maradt meg kitörölhetetlenül, mely lassúsága mellett is végig telítetten szólt, minden szünet megfelelő hoszúságúra sikeredett, és a tudatos előadás mellett jelentős érzelmi telítettségről tett tanúságot. Talán összecsengett a gyermeki létről a héten hallott elmélkedő gondolatokkal, talán nem zavart a tudatosság óhatatlanul érzelmi szárazsághoz vezető állapota, az ilyenkor sokszorosan figyelt azonos hangzás. Talán nem is figyeltem, csak hallgattam, és jól esett.

Zádori Mária, aki 1999. óta a Kiváló Művész címmel büszkélkedhet, ugyancsak elismerésre méltóan szerepelt. A kezdő dal első taktusainak intonációs apró hiányosságai után végig játszva adott elő minden dalt, ugyancsak nagyon tudatos dallamív-formálással, finom pianók és gyönyörűen hangzó erős szopránjával is a mondanivaló szolgálatába állt. Tudatosan megformált, de a felfedezés erejével ható spontán előadással hatottak a hallgatóra a humor apró fricskái és az érzelmi telítettség hosszan zengő hangjai. A fortepianoval kísért daloknál tűnt igazán fel az az érzelmi különbség, mely a mai hangszerek mellett már jelentősen csökkent a vox humana és az instrumentális zene között.
A termet megtöltő, értő közönség vastapssal jutalmazta mindkét művész teljesítményét.

- DI -

2000. június 26., hétfő 00:00