Egy királynő segélykiáltása (Ki tudja megmenteni?)
Egy királynő segélykiáltása (Ki
tudja megmenteni?)
Teleki Miklós orgonakoncertje a Szent
György Templomban
Alig lett vége a Régi Zenei Napoknak, és ismét a Szent György
Templom (meglehetősen kényelmetlen) padjaiban találtuk magunkat, akik
az orgonazenét szeretjük és a hangszert valóban királynőként
hallgatjuk.
Teleki Miklósnak immár nem első találkozása ez, a meglehetősen
lestrapált és autenticitásában megkérdőjelezett regiszter-összetételű
hangszerrel, hiszen éppen annak javítását elősegítendő adott rajta már
korábban koncertet. A mai nap J.S. Bach, Pachabel, Buxtehunde,
F.Mendelsohn B., Kodály Z. - Lehotka G. és Pikéthy T. művei csendültek
volna fel a régi orgonán, hogy a koncert összeállítás ilyen időbeli
progresszív megoldásával próbára tegye mind az orgonistát magát, mind
pedig a hangszer mechanikáját.
Az előadás pontosan ilyenre sikerült. Ez a királynő már fogatlan,
haldoklik, kopasz és parókát visel. Talán nem is illik ilyen
terhelésnek kitenni a felső regiszterekben ilyen hamisan sikoltozó
öreg jószágot. Pedig Teleki Miklós igyekezett és a rémes hangokon
keresztül is belátható volt a koncepció, a technikai tudás és a
zeneiség. Tessék elképzelni egy orgonistát, amint mellette
repülőrajtra készen áll az orgonajavító, hogy újra életet leheljen az
öreg hölgybe. Ezen a koncerten mindenkit sajnálni kellett, az orgonát,
az orgonistát és a hallgatóságot egyaránt. Ettől az orgonától ma este
ennyi telt és holnap még kevesebb telik. Pedig ezen rögzítettek, a
matróna korához képest nem is olyan régen még, etalonként tekinthető
felvételeket Lehotka Gáborral!
A Bach preludium és fúga (D-dúr, BWV 532) közben kétszer ragadt be
egy és ugyanazon síp, a játék abbahagyására kényszerítve az
orgonistát. A többi mű aztán már nem kényszerítette ennyire térdre az
öreg jószágot.
Azt hiszem, a romantikus és modern művek talán nem feltétlenül erre
az orgonára valók, bár az orgonista jártassága kétségtelen és hangzása
sem volt annyira idegen. Nagyon jó hangverseny sikeredhetett volna, ha
valódi, jó orgonán halljuk mindazt, amit végig kellett szenvednünk.
Lehet, hogy valaki olvassa ezt az írást, aki tud segíteni is. A
soproni Szent György Templom szándéka eddig pénzgyűjtési kísérletekben
és koncepciós vitákban látszik állóháborúzni, miközben az orgonából
lassan semmi sem marad. Ha van ez országban olyan, akinek módja és
tehetsége van segíteni, (soproni gyárak, a kultúra támogatója, a
MATÁV, vállalkozók, akiknek kuncsaftjait a soproni műemlékek is
hozzák) keresse meg a Szent György Plébániát vagy írjon ezen cikk
írójának, hogy elinduljon az orgona megmentése, - legalább ebbéli
állapotának konzerválása - amíg, ha most, ha később, egyszer
megszülethet az igazi megoldás !
- DI -
1999. június 28., hétfő 00:00
|