Soproni Ünnepi Hetek |
A Capella Savaria gyertyafényes
estje
A Régi Zenei Napok keretében a Capella Savaria együttes
XVIII-XIX. századi magyar táncokat játszott az Egészségügyi
Szakközépiskola kiváló akusztikájú udvarán. A hangverseny rendezőit
dicséri a hangulatos fogadtatás: gyertyafényes asztalokkal és jóféle
vörösborral várták a közönséget. A kellemes estét még szúnyog-invázió
sem zavarta...
A szombathelyi együttest nem kell bemutatnunk, csaknem két évtizedes
fennállása során nem csak országszerte, hanem határainkon túl is jól
ismertté vált, a historikus előadásmód szélesebb körű
népszerűsítéséért sokat tett számos CD felvételével. A zenekar
művészeti vezetője Németh Pál.
Ez alkalommal ismét küldetésszerű feladatra vállalkozott a Capella
Savaria: a magyar régizene egy jellegzetes szeletének bemutatására. A
Régi Zenei Napok keretében, és szerte a világon, ahol historikus
előadásban szólaltatnak meg műveket, az előadók elsősorban német,
francia, olasz, vagy angol szerzők műveit tűzik műsorukra. Nem szabad
azonban elfeledkeznünk arról, hogy Magyarországon is élénk zenei élet
folyt ebben az időben. A magyar zene bemutatása a magyar zenekarok
feladatai közé tartozik.
Mindenképpen ki kell emelnünk a szólista, Kalló Zsolt kiváló
hegedűjátékát. Szellemes megoldásai néha mosolyt csaltak a közönség
arcára, s voltak olyan pillanatok, amikor valóban mindenki
visszafojtotta a lélegzetét.
A friss tánczene a magyar fülnek ismerősen csengett, mintha "kollektív
nemzeti tudatalattinkból" tört volna elő. Szinte magunk előtt láttuk
az elegáns főúri udvarban táncoló úrhölgyeket, a verbunkoló katonákat,
a mulató vidéki kisnemességet. A zenekar precíz művészi megformálásra
törekedett, nagyon figyelt a zenei finomságok kiemelésére. Játékuk
nekem kissé "ridegnek" tűnt, mintha a zenészek nem mertek volna igazán
felszabadultan muzsikálni, talán a túlságosan professzionális,
"szakma-szerű" előadás miatt a tánc kitörő öröme kevésbé volt
érezhető. S ha a muzsikusok magára a táncra, és nem a saját
hangszerükre koncentráltak volna, az összjáték hibáit sem vettük volna
észre...
Benyovszky Imre
| | |