|
Soproni Ünnepi Hetek |
|
A Capella Savaria koncertje a jezsuita
udvarban
A Capella Savaria - ahogyan neve is utal rá - Szombathelyen alakult,
1981-ben. A Soproni Ünnepi Hetek rendezvénysorozatában a Régi Zenei
Napok keretén belül adott június 24-én, szerdán este 8 órakor
hangversenyt a Jezsuita udvarban.
A helyszín nevét arról az épületegyüttesről kapta (Szent György
templom és a Káptalan-ház), melyet hosszú időkön keresztül,1674-től
1780-ig, a rend erőszakos feloszlatásáig, a jezsuiták birtokoltak
Sopron és környékének rekatolizálása idején. Az épület "burkolt
formában" a katolikus egyház anyagilag lehetetlenné tételével és
szégyenletes cserearányú pótlással került állami tulajdonba a
kommunista érában.
A historikus hangszereken játszó zenekar 18-19. századi magyar
táncokat adott elő. Bár a műzene kategóriába tartozik a repertoár,
annak többnyire feldolgozásait hallottuk. Az előadott művek közül
talán a legismertebb Rózsavölgyi Márk Első magyar
társastánca volt. A zenekar változatos felállásban (duó, trió,
ill. kamarazenekar), de mindig a zene jellegének megfelelően szóló -
noha meglehetősen egy kaptafára szabott - kíséret formájában jól
elszórakoztatta a közönséget. Jó volt látni a zenekaron belül is
néhány vidám, mosolygós arcot: láthatóan kedvvel csinálták, amit
csináltak.
Tehát nem sokkal volt más az elmúlt századok tánczenéje? Önkéntelenül
is a népszerű "Ki Mit Tud?" zsűrije jutott az eszembe, akik a hasonló
produkciókról szokták volt nyilatkozni: a technikailag nem túl nehéz
feladatot jól és láthatóan élvezettel oldották meg, cseréljenek
helyet!
Van azonban ennek a tánczenének két másik vonatkozása: az egyik a
tagadhatatlan hatása a nagy romantikusokra, elsősorban Brahmsra
(és Schubertre is). Innen számítható a "magyarosch"-an vígadó
magyar képe, melyet sokan és sokszor próbáltak korrigálni és
kiegyensúlyozni - mindhiába. A másik vonatkozás pedig a valódi
komolyzenei rangra emelt feldolgozás, Kodály zenéje, a
Marosszéki és Galántai táncok, és még annyi minden
más.
A XVIII-XIX. századi tánczene sokakat ma is megindít egy-egy pohár
vörösbor mellett, ki-kitör egy-egy kurjantás, amúgy magyarosan.(A
jezsuita udvar macskakövezete táncra nemigen alkalmas.) Ezt azonban
mindenképpen könnyebb elviselni, ha az ezt kiváltó palotást és
verbunkot a Capella Savaria tisztán és kultúráltan játszó együttese,
árnyaltan és tudatosan adja elő.
Hja kérem, volt előnye az elmúlt századoknak is! Pl. nem találták még
föl az elektromos erősítőt. A szólógitár helyett hegedűt, a "dufla"
basszusgitárja és dobja helyett másodhegedűt, brácsát, gordonkát és
nagybőgőt használtak. Lehet, hogy eleink egy boldogabb korban
éltek?
- DI -
| | |
