|
(Nem) tiszta Amerika
A Fidelissima és a Yavapai Egyetem
kórusának közös fellépése
Ismerik a viccet, amikor megkérdezik az angolt, hogyan éri el, hogy a
pázsitja ilyen gyönyörű? "Semmit nem csinálunk, csak nyírjuk,
öntözzük… négyszáz éve."
Július 2-ának estéjén az olyan szerencsétlen és álszerény módon
"elő-énekkarnak" titulált Fidelissima kórust, ha Amerikában
van, minden bizonnyal az amerikai channel TV-k szoros gyűrűjében lép
fel, mert ez a kórus egyike azoknak a kultúra-hordozóknak, amelyre a
város nagyon büszke lehet. Nemcsak a város, de az ország egyik legjobb
kórusává nőtte ki magát a Fidelissima. Igazi amatőr lélekkel
megáldott, de profi módon produkáló és vezetett énekkart hallottunk ma
is. A kórus, néhány minimális intonációs problémától eltekintve
csodálatosan szólt. A létszámban kicsit megnőtt társaság legszebb
fiatal felnőttkorát éli. Telt és kiegyenlített hangzása, jó férfikara,
a kóruséneklésben nagyon jó hangú szólistái dícséretet érdemelnének
külön-külön is. A kórus Kodály Zoltán Köszöntő, 121.Genfi
zsoltár, Akik mindig elkésnek és Elsőáldozás című műveivel
kezdett (ez utóbbi, nem tudom, nem soproni bemutató-e ?!). Igazán
méltó volt a kezdés avval a zeneszerzővel, aki Magyarország zenei
kultúráját a szűk szalonok világából, eredeti és értékes forrásaival
együtt visszavezette Európába. Kodályt követték a tanítványok,
mind-mind az Európai (mely egyben világ-) örökség legszebb példáival;
Bárdos Lajos Cantus pelegrinantium (zarándokének),
Nádasdi Pál In dulci jubilo, Farkas Ferenc
(Petőfi Sándor versére) Alkony, Udvardy László (Radnóti
Miklós) Bájoló, és a Fidelissima immár négy éve
"háziszerzője": Szokolay Sándor Könyörgő ének.
A
soproni Fidelissima kórus
Rahmanyinov Ave Maria; Laudamus te; Gloria Patri című
művei alatt talán nem is tudtuk, hogy nem ortodox templomban ülünk. (A
közben felhangzó Salve Regina pedig - és később a szövegében a
Magnificat-ot éneklő amerikai kórus - együtt nagyon is illett a
mai nap egyházi ünnepéhez - véletlenek pedig nincsenek! -
Mária látogatásához Erzsébetnél.)
A Yavapai Egyetem (College) Choral kórusa (Prescott,
Arizona; USA) az egyetem öt kórusából az egyik. A 19-től 70 éves korig
mindenki képviselteti magát benne. A Fidelissima helyét szünet
beiktatása nélkül elfoglaló kórus műsorában amerikai komponisták
műveit szólaltatta meg, James L.Klein vezényletével.
James
L. Klein, a yavapai kórus karnagya
A jellegzetesen amerikai stílusban - ha a musical-ek stílusát, a
nagyon vegyes, klasszikus hangzás és bizonytalan moderneskedés talán
hatásvadászat elemeit ekként aposztrofáljuk - előadott művek
eredetükben nagyonis európaiak, hiszen a Gergely-naptár és a római
zsolozsma, illetve a Biblia szövegeire íródtak. Művészi értékük már
kissé vitathatóbb. A kórust mindenképpen meg kell dicsérnünk, mert
német kórus Bach műveit sem adhatta volna elő mélyebb meggyőződéssel
azt, hogy most pedig "Európa kultúrában részesül általunk". Hát
részesültünk... Lloyd-Webber-szerű hangzásokban, a századelő csillogó
szopránjaiban, és egy nagyon kedves spirituálé-egyvelegben, mely
legalább original "made in USA" volt. Mit nem adtunk volna, ha a kórus
tervezett ún. „prágai programjának” Mozartjait hallgathattuk
volna!
A
Yavapai Egyetem Choral kórusa
A Friendship Ambassadors Alapítvány segítségével megvalósult Európai
Túra második állomásán, Sopronban, a Szent Mihály templomban csak az
lett nyilvánvaló a két kórus közös előadásában felhangzó Kodály
Esti dal; Larryfarrow My Lord, What a Mornin'
című spirituáléja, és Gorczycki In Virtute Tua c.
preklasszikus művével befejezett hangverseny kapcsán, hogy van mire
büszkének lennünk itt Európában és itt, Magyarországon, Sopronban.
A két
kórus közös éneklése
Még akkor is, ha a közönség ízlése nem teljes egészében egyezett a
kritika írójáéval. Mint tudjuk - s ezt Amerikában is csak
négyszemközt, és kacsintva ismerik el -; a demokrácia igazsága nem
mindenre vonatkozik!
- DI -
Fotó: Held Gábor és Németh Péter
|
