A rekkenő hőség ellenére rengetegen gyűltek össze a Várkerület Galériában, hogy megtekintsék a Soproni Képzőművészeti Társaság elnökének munkáit.
A Nyárádszeredán született festő-restaurátor képei között éppúgy megtalálhatók a soproni látképek, erdőrészletek, mint a hazai táj szépségeit bemutató alkotások.

A bemutatott képek egyik része tartalmilag a természet ember általi átalakítását hivatott bemutatni. Gazdasági épületek, templomok, polgárházak szerepelnek a megkomponált témák között. Első ránézésre úgy tűnik, hogy ezek a képek csupán a kiválasztott téma szolgai megjelenítésére hivatottak. Hosszasabb szemlélődés után azonban kitárulkoznak, és a pontosan megfigyelt részletek mögül egy sajátos – de nem egyedi – látásmód kerül előtérbe.

Formailag a színek burjánzása figyelhető meg a képeken, melyeket a határozott síkok, térbeforduló felületek zaboláznak meg. A rengeteg szín ellenére, a képek egységes hatást keltenek, és mind a tartalom művészi megjelenítését szolgálják. Ahogy a megnyitón is elhangzott, Sz. Nagy Sándor a Toulouse-Lautrec-i és Rippl-Rónai–féle irányvonalat követi. Szemmel látható különbség azonban, hogy a felsorolt két művész munkásságát meghatározó ember- és jellemábrázolást ő nem alakokon keresztül, hanem a természeti táj és épített tér szemszögéből vizsgálja. Egy-két kivételtől eltekintve Sz. Nagy képein nem jelennek meg az emberek. Valahogy nem is hiányoznak. Ami mégis szembetűnő, az a fény-árnyék hatásoknak a szélsőséges bemutatása. Míg néhány képen kifejezetten a vihar előtti csend feszültségét idéző sötét tónusok jelennek meg, addig másutt jelen vannak a kompozíció egységét helyreállító érzékenyen megjelenített fény-árnyék kontrasztok is.