R.Törley Mária hálás és szerény tanítvány. (Ezen kiállításon három mesterét nevezi meg és hívja maga mellé: Andrássy Kurta Jánost, Borsos Miklóst és Somogyi Józsefet.) Számos siker és kiállítás után, amikor a tagadhatatlan alapokból művészetének egyéni arculata kirajzolódott, amikor személyesen őt keresik fel a megrendelők, amikor már alkotások nagy számával tudja megköszönni a mester instrukcióit, akkor köszönti mestereit. Mert mi lehet szebb dolog egy mester szemében, mint amikor tanítványa, mint új és friss hajtás "nő ki" - részben belőle. Egy mester-tanítvány kapcsolat a művészet területén különösképpen többet jelent egyszerű szakmai kapcsolatnál, hiszen magán a művészeten átsüt az emberi milliő, az alkotó emberi tulajdonsága. S noha nem szokták evvel minősíteni az alkotót, mégiscsak a teljes emberi élet mindannyiunk célja.

A kiállítás nemcsak köszöntés, hanem köszönet is mindazért, amit emberségben, magatartásmintában, a társművészetekbe való bevezetéssel R.Törley Mária mestereitől kapott. Nem kisebbíti tettét az a tény, hogy ő csak viszonozza részben mindazt, amit mesterei "megelőlegeztek" neki.
Sok remek, komoly és humoros, de mindig nemes formát öltő alkotása joggal sorakozik mestereinek művei mögött. Igazi, szerves folytatása ennek a művész-sornak. Az ilyen tanítványokra a legnagyobb mesterek is büszkék, nemcsak magatartása, de alkotásai kapcsán is.