A világ valószínűleg sosem tudta volna meg, hogy Chicago felett egy Nagykő van, aminek a tetején kivilágított kereszt tárja karjait a város fölé, ha az amerikai ateista szövetség nem fenyegette volna meg a várost, hogy hatóságai ellen pert indít az alkotmányos jogok védelmében, amelyek a kereszténység szimbólumának gyűlöletét is az emberi értelem szabad választásának tárgyává nemesítik. Mert - ugyi - aki nem érdekelt a keresztények világában, azokat sérti a Kereszt, ez a kihívó, mozdulatlan, agresszivitásában is hipnotikus erő!

Eddig azt hittem, hogy a madárijesztőnek azért van sikeres hatása, mert a madár olyan ostoba, hogy a nincs mögött is fenyegetést érzékel. Az ateisták egyszerűen azt hiszik, hogy a Kereszt eltávolításával a láthatatlan közösséget összekapcsoló erő is megszűnik. Gondolatmenetük épp oly egyszerű, mint amilyen öncsaló. Nincs kereszt, nem látod, nem ejt zavarba, és hatását illetően békén hagy most már téged, mert eltávozott az életedből, minden pereputtyával egyetemben.

Biztos ez?

Muzsikus vagyok, aki nap mint nap eltűnődik azon: miért értenek zsidó, baptista, katolikus, buddhista, sőt, moszlim zeneértők is egyet Schubert Ave Mariájának szépségében, mi az, ami e szöveg nélküli mondókában az egymástól legtávolabbra eső töveken felnőtt és kiteljesedett lelkeket is megragadja? Miért van benne ugyanaz a fennköltség, mint az egyszerű, derékszögben egymásra rakott lécekben, vagy vasrudakban, amelyek a rájuk montírozott emberi figura nélkül is, és a maguk szimpla mértani kategóriájában is valamilyen távolról, az idők kezdetéből eredő üzenetet hordoznak?

Az igazság az, hogy Jézust a megsemmisítő erők másként is elpusztíthatták volna, nemcsak keresztet ácsolva, amit ráadásul magának kellett felcipelni a Golgotára, hogy aztán ott, mint egy világegyetem méretű színjátékban, látványosan megfeszítsék. Akkor vajon ebben a jelképektől fóbiás félelemmel futó fajankók mifajta eltávolítani valót kutatnának, hogy ne kelljen szembesülniük a civilizált világot ma még úgy-ahogy összetartó erkölcsi normák biblikus hátterével?

Ha a teizmus, azaz egy természet feletti, isteni erőnek a létezésébe vetett hit csak annyit produkált a történelemben, hogy az ószövetségi, mózesi kőtáblákra vésett tilalmakat és direktívákat az egész emberiség co-existenciájának alapvető platformjává tette, már világos, hogy mindazok, akik megtagadják, saját magukat száműzik a madáchi kérdésre válaszolók milliárdjai közül.

„Mégy-e előbbre majdan fajzatom...?"

Igen! Nemesedvén! És az eltávolításra szánt Kereszt Chicagoban is ennek a szimbóluma!

Pagony Lajos