Égő olaj...gondok, tervek, kisértetek!

Jó lenne megkímélni azokat, akik azt hiszik, hogy a jelenlegi nyersolaj-ár krízis elsősorban a fejlett nyugati kapitalizmus országainak baja, az idegtépő ébredéstől. A közép-európai országokban gyakran vagdalták az amerikaiak fejéhez végső tromf gyanánt, demonstrálva az anyagi javak elosztásának igazságtalanságát, hogy „mert nálatok a benzin ára a keresetek töredéke. Nálunk meg..."

Végeredményben most is az. A jövő sötét zugaiban lappangó kísértet, amely egy egész civilizáció sorsát veszélyezteti, nem ebből az utcai vitából kelt életre, hanem sokkal baljóslatúbb körülményekből.

Egy cikk keretében szinte lehetetlen lenne a már konkrétan jelenlévő válság következményeiről és megszüntetésének módjairól egyidejűleg beszélni. Itt csak arra a porhintésre utalok, amivel az elrohanó benzinárak jelenségének kezdetén néhány „okos" közgazdász azt szerette volna a közönségnek bebeszélni, hogy „infláció nem fenyeget ezzel".

Olyan valakit, aki papírral és ceruzával kezében gyertyafény mellett egy indiai dzsungel mélyén, sátrában kalkulálgatja a közgazdaság matematikáját, a jelenség valóban nem „fenyeget" túlságosan. Csakhogy a hús-vér élet egészen más. Reménytelenül összefonódott és egymásra utalt. Marie Antoinette azt tanácsolta az ostromlott Párizs éhezőinek, hogy „ha nincs kenyerük, egyenek kalácsot". Ugyanezt a „bölcsességet" visszhangozzák azok, akik azt mondják:

„Vissza a természethez! Elő a jó öreg vicinálisokkal, tehervonatokkal, személy-szállítókkal! Mindjárt lezuhan a benzinfogyasztás és vele együtt az árakat felhajtó kereslet maga is..."

Ezek elfelejtik, hogy számtalan fejlettebb civilizációs ország, így az USA is, az áruszállítás mennyiségét és gyorsaságát tekintve úgyszólván teljesen a közúti szállításra van utalva, aminek költsége az élelmiszerektől kezdve az elektronikus meg háztartási cikkekig a cikkek árába van kalkulálva. Már maga ez a felismerés is elegendő kellene, hogy legyen a „nem okoz inflációt" porhintés meghazudtolásához!

A jelenlegi, spirálisan felfelé haladó üzemanyag árszint

a) Tönkreteszi a turizmust mint kereskedelmi üzletforrást, beláthatatlan károkat okozva mind az államnak globálisan, mind a szálloda- és szolgáltató-iparágnak elkülönítve.

b) A belföldi és interkontinentális légiforgalmat drámaian megdrágíthatja, válaszút elé állítva az érdekelteket: vagy megszüntetni tőkeszegény társaságokat, vagy abszorbálni a soványodó piacot társaságegyesítések (konzorciumok, trösztök vagy kartellek) révén, aminek jelei már itt-ott mutatkoznak is az USA-ban.

c) Egyre jelentősebb terhet ró a gépkocsival munkába vagy oktatásra járók költségvetésére, kényszeríti a közjárművek - autóbusz, taxi, tűzoltó, mentő stb. autók - üzemköltségeinek emelését, és sok esetben azoknak a közönségre áthárítását.

d) Elengedhetetlenné teszi a katonai költségvetések revízióját és fölfelé igazítását, ami végső fokon más, hasonló okokból elkövetendő adóemelésekhez vezet.

Mindezek következményei a munkabérekben és a foglalkoztatottság arányában is jelentkeznek előbb vagy utóbb, mert a kényszerintézkedések a közgadaság egész strukturájára kiható változásokhoz vezethetnek, ami egyrészt növekvő munkanélküliséggel, másrészt kényszerű keresetcsökkenéssel járhat.

Végre - a "jobb későn, mint soha" égisze alatt - az amerikai törvényhozás is felocsúdott, mondván, ez így nem mehet tovább. Az első kérdés amit felvetettek, ez volt:

- Mi az oka a benzin árak szöcskeszerű felfelé ugrásának?

Már Kazal László azt énekelte vagy 50 évvel ezelőtt, hogy „egyszerű a kérdés, egyszerű a felelet". A felelet, amit a Kongresszus kapott, ugyancsak egyszerű volt:

Nem tudjuk, miért ment fel a nyersolaj ára az egykori 11 meg 14 meg 16 dollárról 28.50-re az OPEC, azaz az egyesülésbe tömörült petróleum-kitermelő országok jóvoltából, pedig olyan tagjai vannak (mondjam, vagy ujjal mutogassam?...), akik nemcsak az USA katonai és financiális védelmét élvezik, de akikkel Clinton a munkaerővédelmi szakszervezetek ellenkezésével dacolva az US munkaerőire nézve hátrányos bedolgozási és beruházási szerződéseket kötött. Olyan tagja is, ahonnan évente millió illegális munkavállaló surran be az országba.

Nem tudjuk, mert a demokráciában a handabandázók egyik fele azt állítja, hogy a környezetvédelem címén az olajfinomításnál újabban hozzáadagolt kémiai anyagok eljárási módszere olyan drága, hogy az magában véve 7 centtel emeli gallononként az árat, míg a szisztémát védelmező másik csoport handabandázása szerint nem.

Nem tudjuk, mert egy csoport azt javasolta, hogy háromféle minőségű benzin helyett álljon át az ipar egyfajta egységes produktumra, ez szintén lényegesen csökkentené az árakat. „Nem oda Buda", akarom mondani New York vagy Los Angeles... mi milliókat invesztáltunk a háromféle minőségű olajfinomító berendezésekbe, azokat mi nem adjuk fel! - mondják az olajszakma vezérei nagy dühösen. Közben a karaván halad, de csak azért, mert az meg tevékből áll, amiket nem benzin hajt!

Június 22-én fog ülésezni az OPEC. Clinton - akit sokan okolnak, hogy túl barátságosan kezeli az OPEC-et - további kitermelésnövelést fog kérni a szervezettől, ami a szakértők szerint nem fog lényeges árjavulást eredményezni. „Az ok nem itt van" - mondják. „Hol van?..." - kérdezzük. „Nem tudjuk" - így a lakonikus válasz...

A teendőket illetően az egyszerű nép fiai találékonyabbnak tűnnek, mint azok, akikre a cselekvés felelőssége hárul.

1. Honda electro-gasolin kombinációs motorral a kocsi 70 mérföldet (kb. 115 km) tesz meg egy gallon benzinnel. Az elmúlt évek során még ennél is sokkalta nagyszerűbb teljesítményű motor-szabadalmakkal ostromolták a feltalálók a szabadalmi hivatalt, de az olajtársaságok érdekeivel egy ilyen autó szögesen ellentétes lenne. Miért nem hozakodnak most elő a gyárak az ilyen életet és pénzt mentő újításokkal? Számosan kérdezik nap mint nap.

2. Miért csak az OPEC diktálhat az olajvásárlóknak, miért nem lehet embargószerű ellenintézkedésekkel felfüggeszteni létfontosságú cikkek (élelmiszer, gyógyszerek stb.) exportját, továbbá munkavállalói és beutazási engedélyek hermetikusan végrehajtandó letiltását elrendelni mindaddig, amíg ez a nyilvánvaló gazdasági terrorakció tart? Egy nagyon egyszerű fiatalember mondata ütött szíven minap: „ Why the American worker should drop dead?" azaz: „Miért az amerikai munkás dögöljön meg?..."

Szerintem ne dögöljön meg senki, viszont itt Texasban is, Európa-szerte is, az Atlanti-óceánon is stb. tovább kellene folytatni, fokozottabb erővel, az olajkutatást. (Otthon sajnos a Rákosi-féle rablógazdálkodás tönkretette olajbányászatunkat, de talán még ott is akad feltáratlan és ép lelőhely.) A világgazdaság összeomlásának ezt a kísértetét pedig tűzzel-vassal el kell kergetni, mert senki se számítson arra, hogy felebaráti ölelésünkre azok a fickók NEM hátbaszúrással fognak válaszolni!

Pagony Lajos