|
A más szemével |
|
Ne keressünk bűnbakokat
A tényekkel
szembenézni!
Manapság sokan keresnek
bűnbakokat a magyar sportban - főleg a labdarúgásban - évek óta
mutatkozó eredménytelenség okait illetően.
A kül- és belföldön tapasztalt, olykor egymással ellentmondani látszó
vélemények kialakítottak bennem egy olyan nézőpontot, amit szeretnék
az
olvasóval megismertetni.
Akit érdekel, hogy a magyar futball miért züllött le, és miért van az,
hogy más sportágakban is ugyanez a veszély fenyeget: kapcsolja ki
agyában a Szepesiket.
Át kell értékelni magadban egyes fogalmakat. Tudod, mi a "tömegsport?"
Nem az, amit sokan űznek, hanem amit sokan NÉZNEK! És fizetnek érte.
Michael Jordan kosaras évi jövedelme 36 millió dollár volt egy kb.
két
éves kimutatás (nem írtam el...) szerint. A napokban írt alá az egyik
baseball-játékos egy 15 millió dolláros szerződést. Most már a tenisz
is felzárkózott, egyrészt mert sokan nézik, másrészt a szponzorált
sportáru, ruhanemű s más kellékek gyártóinak piaci befektetése miatt,
aminek eredményeképpen ma már egy jobb teniszjátékos el sem megy
olyan versenyre, ahol pl. 100.000 dollár az első díj, hiszen a
nagyobb
"szlemmeken" a nyertes 7-800.000 dollárt zsebel be, s még a
helyezésekre felfutók is többet kapnak.
A dollárnak nevezett mézesmadzag az, ami automatikusan
szelektálja a sportok "értékét" és helyét a világegyetemben, nem
altruisztikus közösségi gondolatok, hiszen pl. egy Davis Kupa
válogatottba hatökörrel se lehet a legjobb teniszezőket
bevonszolni; mindenféle sérülési veszélyekre hivatkoznak, amiben
ott van igazuk, hogy a Davis Kupa mérkőzéseinek díjtalansága a
pénztárcájukat sérti!
"Kis pénz = kis foci, nagy pénz = nagy foci..." Az Aranycsapat
közvetlen követői, az Albertek és Tichyk világában kezdett
fel-feltünedezni ez a szlogen és lehetséges oka a válogatott
kezdetben
mérsékeltebb, később egyre rosszabb játékának. Pedig hol volt az
akkor a Real Madridok, Liverpoolok és Juventusok, sőt méginkább
tengerentúli versenytársaik, a brazíliai és uruguayi csapatok
ajánlataitól, amivel a világ élklubjai egyszerűen elszipkázták a
dollárzörejnek ellenállni nem tudó játékosokat.
A hosszú időn át tartó "politikai" huzavona, ami az "elengedni"
vagy "nem elengedni" körül zajlott, motiválva lett egy még rosszabb,
politikai demonstrációnak látszó mozzanattal, ahol pl. egyes Fradi
szurkoló-táborok a jobboldaliság fellegvárai lettek. A futballal,
mint
olyannal egyre kevesebben és kevesebbet törődtek, és a sport
kritériumait teljesen elsöpörte a vélt vagy valós üzlet, vagy
politikai
gyanakvás.
Az oroszok azért verték meg válogatottunkat akkora arányban, mert
a világmegváltó szabadság kivívásában még meglehetősen mögöttünk
kullogtak, így a "régi iskola" kommisszáriusainak attitűdje még
inkább emlékeztetett felejthetetlenül goromba, de eredményes
latintanárunkra, aki latin órán latinul mondta oda, amit nálunk az
edzők
még magyarul se mertek volna.
Nevezetesen, hogy "Statim alapas tibi ducam!" Ami körülbelül azt
akarja mondani, hogy "akkora pofont keverek le neked, hogy leesik a
fejed!" Kis futball? Kis pénz? Micsoda? Hol? Ugyan kérem! Örülj ha
elkerülöd Szibériát! Sokszor egy kis erély - tekintéllyel párosulva -
csodákat művel!... Istenem, ezek a futballcsapatok!... Fradi, MTK,
OPEC..! OPEC?!... Ja, hogy az nem futball-csapat?
Azért a fentiekből egy kicsi ott sem ártana!...
- pagony -
2000. március 06., hétfő 00:00
|
|
|
