Bűn,Bűnhődés,és a terror taktikája
A
világ közvéleménye és a
Nemzetközi
Bíróság előtt:
Számonkérés? Még
nem, de...
Az
amerikai lapokban az Associated Press - tehát az egyik
legkomolyabb
hírügynökség -
tálalásában
szó szerint a következő diagnózis jelent meg
a
NATO-folytatta
légihadjáratról:
"After two
months
of NATO airstrikes in Yugoslavia, allied and congressional support is
weakening
because of an increasing number of bombing blunders against embassies,
hospitals, and ethnic Albanian refugees and
fighters"
Azaz, magyarra téve: a Jugoszlávia elleni kéthónapos
légiháború egyre kevésbé
élvezi
az amerikai Kongresszus és a szövetségesek
támogatását,
mégpedig
a szaporodó bombázási
céltévesztések
miatt, melyek következtében követségeket, kórházakat
és albán menekülteket
pusztítottak el.
Kezdődött
a kínaiakkal, folytatódott a svájci
követséggel. A rossz helyütt robbanó bombák
május
26-án egészen váratlan és
vésztjósló
helyen tetőztek: az
amerikai közvéleményben. A CNN
tájékoztatási
szervezet mai napon folytatott
közvéleménykutatása
szerint az amerikaiak 82%-a ellenzi a
további
légitámadásokat.
Ehhez még tudni kell a
következőket:
Becslések szerint az eddigi, csillagászati
összegeket
felemésztett légi akció Milosevics
hadigépezetének mindössze
egyharmadát bénította meg, vagy pusztította
el.
A
media és a cyber-hírszolgálat sietett
közölni,
hogy Joschka Fischer
német külügyminiszter
lóhalálában
indult, hogy USA-beli
partneréhez
rohanjon, és erőteljesen javasolja: a NATO
változtassa meg
bombázási
stratégiáját. Csakhogy itt egy igen
baljóslatú
kettősség lappang a
NATO
további akcióját illetően. A
republikánusok
és a konzervatív katonai
körök
az Államokban meg vannak győződve arról,
hogy
kizárólag légi úton ilyen katonai akciót
győzelemre
vinni nem lehet - a bombázások kreálta politikai
és
katonai előnyöket csak bevonuló
szárazföldi
alakulatokkal lehet
tartósítani.
A
németek viszont hallani sem akarnak szárazföldi
hadműveletekről.
A
történelmi mendemondák szerint Szulejmán az
egyik
csata után az iszonyú veszteség
láttán
így kiáltott fel: " Még egy ilyen győzelem
és
elvesztünk!..." Ha a
behemót
NATO egy akkora költségvetést elpufogtatva,
amiből
a nyugdíjasok és rászorulók tíz-, ha nem
százezreit
lehetne felkarolni - mindössze a milosevicsi erők
egyharmadát
tudta megbénítani, akkor a hágai bíroság
által
a holnapi napon háborús bűnösként
perbefogott
Milosevicsnek még arra is bőven lehet ideje, hogy a
magyar
légtér NATO-koncessziójának
megtorlásául
a vajdasági magyarokkal az albánokéhoz
hasonló
véres játékot
űzzön.
Az
érem másik oldala: ha a nyugati világ
leghatalmasabb
katonai gépezete "kalákában" sem bírt ennyi
idő
alatt a viszonylagosan kis Jugoszláviával, vajon
milyen
prognózissal
kellene számolni egy olyan ellenfélnél, mint
teszem
azt Kína vagy
Oroszország?
Az úgynevezett "nagyhatalmak" teljes
impotenciájával
már a vietnami háborúk idején
találkoztunk.
Először a franciákat, majd az amerikaiakat
ebrudalták
ki onnan egy egészen más természetű
nemzetközi
összefogás segítségével, amit valaha
úgy
hívtak, hogy Komintern, és
ami
csak írott szerződéses malasztok ímmel-ámmal
kötelező
teljesítésével tartotta össze az
aláírókat.
Olyanfajta, militáris
stratégiákon
magasan túlemelkedő szolidaritásra, amilyet a
kommunista
érdekközösség produkált, egy
gazdasági
szférákban gyakran éppen
versenytársként
jelentkező partnerek közötti szervezet - ilyen a NATO
is - nem lehet képes. Hogy csak egy példát
említsünk:
az Európai Unió létrejöttével
a
NATO-ban vezetőszerepet
játszó
USA saját katonai szövetségeseivel kerülhet
gazdasági
konfliktusba az export-import business- és a kapcsolódó
dollár-kérdésekben. A marxi-lenini
érdekszférához
csatolt országokban ez a probléma gordiuszi
csomóként
oldódott meg: egyszerűen azonosították a
rendszer
katonai védelmének filozófiáját a
homogén
közgazdasági rendével.
De náluk nem volt kétféle érdek:
gazdasági
és katonai integritásbeli. Csak egyfajta érdek
lehetett:
az orosz nagybácsi vezette szocialista
tömbé!
E tömb
manipulációiról,
a Kamcsatkától a Déli-sarkig terjedő
hírszerző
és szuperkémkedési akciókról
nagyszerű
könyvet olvashattok "a NATO első
katonájától hazánkban": Belovai István - "Fedőneve
Scorpion". Róla bővebbet
magazinunk
"Morzsák" rovatában Mészáros Ferenc
tollából
találtok.
A fő veszély most ez: a
széthulló
és idejétmúlt rend filozófiai
doktrínáinak
utolsó tanítványa - az
üressé
vált egyetemi padsorban - Milosevics és a szisztéma
főprofesszorai Moszkvában utolsó "szigorlatra"
készülnek.
Ha Milosevics és
szerbiai fellegvára csődöt
mond,
Európában nincs többé mit
tenni.
Ezért kellene Viktor Csernomirgyinnek, az
oroszok speciális koszovói megbízottjának a
mai Washington Postban írt cikkét halálosan
komolyan
venni. Mondanivalóját egyébként Gorbacsov
is
aláhúzza. Eszerint a "világ" (lehet kettőt
találgatni, hogy kik...) sosem állt még olyan
közel
az atomháborúhoz, mint most.
Egyébként is dögletesen
veszélyes
az olyan filozófia, mely azt gondolja: a bomba arra
való,
hogy ledobáljuk! Ha például az
oroszok
is átvennék a
jelenlegi szerbiai hadjárat
tehnikáját,
és a két szuperhatalom - az USA és
Oroszország
- távsakkot kezdene játszani egymással
termonukleáris,
interkontinentális rakétákkal, akkor (az európai
"tévbombázásokra"
is gondolva) biztosak lehetünk abban, hogy a sűrűn
lakott
kontinensek lennének a teremtésben vesztesek, míg
egy
gabonaraktárban bujkáló egeret eltalálni
kilátástalan
lenne.
Bármi lesz a hágai
bíróság
ítélete: az képletes lesz. Nekünk viszont
aggódó,
figyelő szemünket a vajdasági magyarokra kell most
vetnünk.
Emlékeztek Mikes levelének első mondatára
Rákóczi
haláláról? Nem szabad, hogy a régi
amerikai
vicc megismétlődjön. Eszerint a texasi cowboy
fiával
sétált a dallasi utcán, amikor egy rowdy
odalépett
hozzájuk, és akkora pofont kent le az öregnek, hogy
az
hanyatt esett.
A fiú dühösen
előrelépett, és
ráförmedt a támadóra:
- Ha mégegyszer ezt csinálod,
meglátod, mi lesz!...
A rowdy erre se szó, se beszéd
még egy
hatalmas pofonnal küldte a cowboyt az árokba.
Ez már túl sok volt a
fiúnak. Dühtől eltorzult arcát a fickó orráig
tolta:
- Ide figyelj! Ha mégegyszer ezt teszed,
viseled
a következményeket!"
Az idegen most még jól
fenékbe
is rúgta az apát!
A fiú:
- Szaladjunk papa, mert még engem is
megvernek!...
L.Pagony
1999. május 27., csütörtök 00:00
|