|
|
|
Sportcentrum |
|
Ki fogott nagyobbat?
Havonta kívánok ezen a helyen beszámolni a horgászatra érzékenyek
részére a Magyar Horgászban közölt érdekesebb eseményekről. Ezen
túlmenően, ha valamelyik kedves horgász társnak lenne mondanivalója
nyugodtan keressen meg emailen és szívesen megjelentetjük írását vagy
fényképét illetve mindkettőt. Segítsetek kedves horgász társak
változatosabbá tenni ezt a rovatot!
ORSZÁGOS DÉVÉR REKORD AZ ÖREG
DUNÁBÓL
Még az elmúlt év szeptember 6-án reggel nyolc órakor ment a háza
közelében levő horgászhelyéhez Szemeti Simon nagybajcsi horgász.
Szerencsés vasárnap reggel volt -annak ellenére, hogy templom helyett
ment horgászni- mert kilenc óra felé a fenekező horgára országos
rekord, 5,7 kg-os dévér érkezett. Megkóstolta a friss fűkukacot és a
barátságtalan bevágás után megpróbált világgá menni. Ezt azonban az
ügyes horgász a harmincas zsinórral megakadályozta és néhány perc
múlva már a szákja felé kormányozta.
Ez az 52 cm hosszú és 61 cm legnagyobb kerületű dévér az öreg dunában
fejezte be földi létét és gyorsan bekerült a szákba, amit utolsó
mérgében még szétrúgott. Érdekes, hogy szeptember lévén még volt benne
egy kilónyi ikra és -mondja még valaki, hogy nem élnek jól a dunai
halak- egy kilónyi zsír. Még ezen kívül is maradt három kilónyi
halhús, amiből az egész család jóízűen falatozott.
VILÁGELSŐ BUSA
HAZÁNKBAN
Kiss László a pogányi tavon 1998 augusztus 29-én 65,28 kg-os busát
fogott.
Amikor busa fogásról olvasok, akkor mindig akaratlanul is fejembe
ötlik a gondolat, hogy ezt a halfajt szabályosan, szájba akadt
horoggal csak ritkán és véletlenül lehet fogni. Na már most ha így áll
a dolog, akkor vajon sportszerű-e a busa fogás? Össze lehet-e
hasonlítani más halfajok fogásával, melyeket szabályosan a csali
beszippantásával együtt a horog szájba akasztásával fognak meg a
horgászok? Azt hiszem nyugodtan mondhatjuk, hogy nem. Ez más
kategória. Mint ahogy ebben az esetben is a pergetésre használt mű
csali hármas horga a hal farkába akadt
Kiss László sokáig pontyozással biztosította családja részére a
halhúst. Később a barátai ajánlatára kezdett blinkerezéssel
rablóhalakra horgászni és az elmúlt húsz évben profivá nőtte ki magát.
Ennek során sok szép süllőt, csukát, balint és harcsát fogott. Eddigi
legnagyobb harcsája 75 kg-os volt 1997-ben, ami igen csak tiszteletet
követelő méret.
Érdekes módon 1998-ban tömegesen kezdte el fogni a busákat, amit a
kifogott 12 q is mutat! Mindegyiket wobblerezés közben akasztja meg,
ami ugye jókora hármas horoggal van ellátva. Na már most ez
sporthorgászat vagy gereblyézés? Ha sporthorgászat akkor ugye egyéb
halfajokat is szabad így fogni? Ha gereblyézés akkor nem helyes, hogy
a többi szabályos feltételekkel fogott halak között kapunk híreket az
ilyen fogásokról. Még az is megfordul a fejemben, hogy a gereblyézés
során biztosan más halfajok is áldozatul esnek külső akadással nem is
beszélve a sérültekről.
Nos ezt a hatalmas halat a farkánál megakasztva mintegy negyed órán át
fárasztva (ami igen rövid idő!) este hét órakor sikerült megszákolni.
Egyéb méretei: 113/115 cm. Arról nem szól a híradás, hogy jóízű-e az
ekkora busa és mire használták a rengeteg halhúst?
PADUCOK A SEBES NOVEMBERI
DUNÁBAN
Paducot fogni sosem könnyű. Kapása nagyon gyors, igen jó reflexének
kell lenni, aki dagadt szákkal akar haza menni. Különösen nehéz
paducot fogni, ha a körülmények messze vannak az optimumtól. Döme
Gábor egy ilyen közel sem optimális őszi dunai paducozásról számol be
a Magyar Horgászban.
Novemberben az ismert csapadékos időben -amikor a Tisza mentén óriási
árvizek voltak - a Duna vízállása is jóval magasabb volt a sok éves
átlagnál. Ha ilyenkor valaki halat akar fogni, akkor annak jól kell
ismerni a helyet és a felszerelésében is rugalmasnak kell lenni.
Először is a 4-4,5-es áradó vízben ami uszadékot rengeteget visz
magával, nagyon körültekintően kell a helyet megválasztani. Etetéssel
tudjuk csak a halat helyben tartani, tehát első feladat az etető
anyagot bekeverni és sóderral jól összegyúrni, hogy ne sodorja el a
víz a kívánt helyről. Amikor ez megtörtént, jöhetett a bot
összeállítása. 11 m-es rakó botot használtak, 0,14-es főzsinórral,
0,12-es előkével és a 16-os horgot 50-60 cm-es előkére kötötték. Csak
túlsúlyos szereléket lehetett az etetésen tartani oly módon, hogy a 30
gr-os forgóval kombinált körteólom adta a megfelelő szerelést. Az ólom
fölött arasznyira páter noszter fület kellett kötni, ebbe akasztották
az előbbi előkét. Az így összeállított szerelék ott is maradt, ahova
tették. Az úszó hosszú vékony ceruza úszó volt.
Kapás azonban mindaddig nem volt, amíg az ólmot a fenékről felemelve
kicsit arrébb nem rakták. Ahogy az előke fellibbent a fenékről már
ugrott is a csontira az első termetes paduc. A kapást nem lehetett nem
észrevenni. A feszes zsinór miatt olyan ütés ment végig a boton, hogy
majdnem kivette azt a horgász kezéből. A módszer ezután pofon
egyszerűnek tűnt. Az etetésre kellett rátenni az ólmot, majd ha nem
volt kapás, 30-50 cm-el arrébb tenni. A kapások 70%-a a körteólom
megemelésekor történt. A döglöttnek hitt víz az ismételt etetéssel jó
halasnak bizonyult és a paducokat és egy jászt helyben lehetett
tartani. A csali csonti és pinki csokor volt. Az elakadások száma
minimális volt és a közel 1 m-es előke volt a legfogósabb. Ekkor
bizonyult a 16-os horgon levő csali a legtermészetesebbnek, hogy az
egyébként óvatos paduc is gyanakvás nélkül vette fel.
A módszer fogósságát bizonyítja, hogy egy délelőtt 19 paducot és egy
jászkeszeget fogtak az ügyes horgászok.
DUNAI KIRÁNDULÁS
Bokor Károly számol be egy kellemesen eltöltött dunai kirándulásról.
Mint lelkes dunai horgász a Bajától délre levő részeket járja és
elsősorban az egyenes fogúakat keresi. A beszámolt horgászaton két
napot kötött össze éjszakával fűszerezve.
Azon a bizonyos napon a Duna kellemesebbik oldalát mutatta, nem áradt,
nem volt piszkos sőt még kismértékű pezsdülés is emelte a reményeket.
A csónak kikötőben gyorsan átpakolt az unatkozó ladikba és motorjával
a horgász szívet megdobogtató ruganyok irányába tartott. Egy part
menti fa árnyékában kishalakat látott ugrándozni és elhatározta, hogy
beszerzi a szükséges kishal mennyiséget. Ez csontival nem okozott
gondot és egy közelben rabló balin mindjárt előszedette a pergető
szerszámot. Most a balin bizonyult ügyesebbnek és egy óvatos kóstoló
után elriadt.
Ez gyakran előfordul a rablóhalra pergetővel és egy jó horgász ettől
nem veszíti el a kedvét. Sőt felvillanyozódik és újabb bevetésre kész.
Így tett a mi horgászunk is és az egyik akadó közelében horgonyzott le
halszelettel süllőzni. Rövidesen az egyik friss sneciből vágott
halszeletet valami cibálni kezdte, de nem bírt vele. Ilyenkor a
horgász megpróbálja kisebbre cserélni, hátha a látogató azt könnyebben
beveszi és közelebbi ismeretséget lehet kötni vele. Most is így
történt, azonban a látogató hívatlan volt, mivel kevesen örülnek a
halszeletet előszeretettel eszegető alig arasznyi békafejű gébnek.
Azon a vízterületen elég gyakori vendég a gébek ezen fajtája, azonban
védettségének megfelelően a horog kiszabadítása után mehet vissza az
éltető habok közé. Különben érdekes hal, mint a képen is látható.
Ilyen élmények után legjobb csalit cserélni, mert pl. az élő kishal
már meghaladja a békafejű géb szájméretét és nem lesz a süllő
konkurenciája. Így lett most is. Azonban a tüskés hátúakkal egyenlőre
nem volt szerencséje a horgászunknak, mert erőtlen kapás után lemaradt
a vendég. Lassan sötétedni kezdett és jobbnak látszott egy ruganyhoz
áttenni a próbálkozás színhelyét.
A limányban spriccelnek a kishalak, amint egy-egy kisebb balin közéjük
vág. Beljebb a sodor vonal szélén néha hatalmas busák loccsannak. A
wobblerre nincs érdeklődő pedig már sötétedik. Végre a jellegzetes
süllő rablás borzolja a horgász előtti víz felszínt. Ilyenkor újult
erővel repül a wobbler és a behúzás során a jó vezetés felkelti az
esti ragadozó figyelmét. Most is így van és egy villany áram szerű
ütéssel teszi le névjegyét a már régen várt látogató. Mindjárt heves
bot emelés a válasz és a jó ellenállás megnyugtató a horgász lelki
világára. Egy kis ügyeskedés és már a kövezés előtti vízen táncol a jó
kilós süllő. Bilincsre kerül és vissza vízbe, ez már jó jel, hal
nélkül már nem marad a horgász. További dobálásra van még egy jó kapás
és határozott húzás azonban a mélyre törő hal egy idő után megszabadul
a horogtól. Pedig harcsa volt a vendég, amit az előke fölötti nyálka
maradék elárul. Ezután feltűnik, hogy a kövezés part felöli részén
vannak rablások, pedig ott sekély a víz, persze a kishalak szeretnek
ott tartózkodni. Ez már meg is magyarázza, hogy mit keresnek ott a
süllők. Repül is a wobbler és erős rávágás jelzi, hogy jó volt az
elképzelés. Gyors egymás után két süllő kap divatos bilincset a
szájába és együtt gondolkodhatnak a horgászok illetlen
viselkedésén.
Közben jól elszaladt az idő, hűvös is lett, jöhet a pihenés. Persze a
csónak alján nem túl kényelmes a fekvés, meg forogni sem lehet, de hát
segít a jó levegő és a Duna sejtelmes folyása. Nem kell attól tartani,
hogy elalszik az ember, mert ilyen kényelmetlenül nem lehet sokáig
aludni. Még csillagos az ég, mikor elgémberedve mászik ki emberünk a
csónakból és egy-két tornamutatvány után már is a bot után nyúl. A
hajnali süllők híresek. Lendül a bot, repül a zsinór a wobblerrel,
csak tudják a süllők is, hogy mire kell rávágniuk! Már eltűnnek a
csillagok és az áldott napocska kezdi megvilágítani az eget, amikor
szinte váratlanul jó rávágás jelzi a reggeli süllő érkeztét. Ez is
olyan kilós, úgy látszik ez a szabvány méret errefelé. Bilincsre kerül
az új jövevény is és ha már úgy is kézmosás történt, akkor jöhet a
reggeli. Mi lenne, ha a természetes csalit kínálná fel a horgász?
Lássuk tényleg mi lenne!
Egy jól ismert víz alatti kövezés a célpont, ahol jó 6 m-es víz van.
Igen jó lesz mártogatásra! Jó totyogós szelettel kezdődik a
cincálgatás. A kezdeti eseménytelenséget egy ránehezedés szünteti meg.
A bot spicce néhányszor belebólint a mélybe, aztán megáll, de él a
zsinór vége csak beforgat és nyel a koma. Aztán jön egy tompa húzás és
határozott beemelés a válasz. Úgy látszik nem tetszett a víz fölül
jövő erőszak, mert élénk a visszabeszélés. Azonban nem kegyelmez a
horog, a zsinór és a felszínre kényszeríti a szép kék csíkokkal fedett
haltestet. Jó látni, amint a mélyből előtűnik a büszke hal és megadóan
elfekszik a vízen, mint akinek nincs már esélye. Szép az élet,
ilyenkor bizonyosan. Még egy délceg kősüllő és befejezésül egy
szabvány fogassüllő az áldozat és a langyos délelőttben úgy érzi az
ember, hogy nem sok jobb dolog van a vízen eltöltött néhány óránál.
Persze a fogott halak megédesítik ezeket az érzéseket.
1999. január 07., csütörtök 00:00
|
|
|
|
