| 
 
az etnikai földcsuszamlásról... 
  Vajh, melyik 
idegen nyelvet tanuljuk meg?
Kis nemzetek gondja. Ha 
fiatal 
kolozsvári újságírónő kollégánk megütközött a pesti "nepper"-piacok
kavalkádjának távol-keleti Harun Al Rasidjain, ha sokan úgy 
érzik, a tatárjárás korabeli idők köszöntöttek hazánkra, mert 
keresztül-kasul lófrálnak az országban a hajdanában csak 
egzotikus dzsemborikon 
látott idegenek, akik olykor kereskednek, olykor csempésznek, sőt, 
olykor lőnek is - vigasztalódjanak: "nem 
vagyunk egyedül". A fajták és népek közötti vérátömlesztés soha nem 
látott méretekben folyik világszerte. Az előmozdító okokat most ne
kutassuk, gyökerük a gyorsuló világ gazdasági, politikai, világnézeti 
egymásrahatásának szédületes tempójában leledzik. Ágálni ellene 
hiábavaló, ezért inkább "status quo"-nak kell elfogadni, mintsem 
elhárítható jelenségnek.
    Nem igaz, hogy a spontán és nem tudatosan szubverzív céllal 
előmozdított beáramlás egy nép vagy nemzet létét negatívan 
befolyásolja. A "NEWSWEEK" magazin cikke
   
a statisztika elemző módszerével utal arra, hogy az USA "fehér" 
lakossága 2005-ben még az összlakosság 71%-a lesz, de 2050-ben már 
csak 53%-a, ugyanakkor a hispanikus lakosság aránya 13%-ról 25%-ra 
nő, és a negroid népesség szerény, mintegy 2%-os növekedése mellett
az ázsiai eredetűek arányszáma megduplázódik.
     A különböző társadalomkutató vizsgálatok, "pollok" stb. 
szerint a latinok számos kérdésben, így például a házasságon kívüli 
nemi élet, vagy akár az alkoholizmus és a dohányzás tekintetében is 
sokkal inkább önmegtartóztatók. Az aktív latin társadalom már ma 
fiatal, és a szakértők szerint egyre inkább fiatalodik. Ez
a nyelvtudást tekintve azt is jelenti, hogy míg az idősebb korosztály
majdnem 100%-a csak spanyolul beszél, a fiatalabbak 40%-a ma már 
mindkét nyelvet beszéli!
     Bár a hispániai származású lakosság zöme szerényebb jövedelmű
 - a kulturális kifejeződés területein egyre nagyobb teret hódít. 
Ricky 
Martin, Jennifer Lopez mellett - akik a popzene toplistáin domináló 
helyet foglalnak el - a latin zene művelőinek ezrei érnek fel nap 
mint 
nap a Parnasszusra, páratlan népszerűséggel.
     Mintegy huszonöt évvel ezelőtt, világ körüli útjaim során 
kialakult 
bennem a meggyőződés, hogy a zenei érzék és muzikalitás, mint az egyén
életének elválaszthatatlanul hatásos eleme, glóbuszunk csúcsától az 
egyenlítő irányába haladva egyre erőteljesebbé válik, és talán ez a 
magyarázata az olasz, spanyol, Földközi-tenger környéki népek fokozott
muzikalitásának - sok északi ország szülötteinek adottságaival 
szemben.
Itt most rossz vért és elkeseredést szülő összehasonlítások helyett 
csak arra a megkönnyebbült, felszabadult, repeső érzésre emlékezem, 
amit mindannyiszor éreztem, amikor Dél-Amerika felé haladva az 
óceánon
a rádióállomások nyelvi és stiláris Bábeljéből egyre plasztikusabban
nyúlt tudatunkba Venezuela, majd Rio de Janeiro a maga giccsmentes, 
igaz, dallamokban gazdag muzsikájával.
    Latin zene... talán ez fogja megmenteni az innen-onnan  
egybegyűjtött, eklektikus, lelki értelemben hazátlan, már sehová sem 
tartozó amerikai pop-muzsikát.
 Pagony Lajos 
  
1999. jĂşlius 07., szerda 00:00 
 
 
 |