|
A más szemével |
|
Linden könyve az allatok intelligenciájáról
Gondolkodnak-e az
állatok?
Az eltelt évtizedek során végrehajtott számtalan
kísérlet
és gondos kutatómunka már eddig is sok érdekes eredményt produkált.
Gondoljunk csak az atlantai állatkert gorillájának,
KOKO-nak a történetére. Ez az emberszabású majom gondozójával olyan
különlegesen
kifejlesztett közlési kapcsolatot tart fenn, amely nemcsak szimpla
utasítások megértéséből
és végrehajtásából táplálkozik, hanem az állat ítéletalkotói
tevékenységére is utal. Az állatok,
így KOKO reakciójából is kiindulva az állatvilág intellektuális,
mérlegelő készséget
igénylő gondolkodási képességét tagadó kreativisták (tehát azok, akik
a
tudományos
tények helyett vallási mítoszokban keresik a világ kialakulásának
körülményeit) teljesen
téves módon, NEM az állat önérdekeiből eredő okokat és indítékokat
keresnek
az állat intellektusának megítélésénél, hanem az emberi reakció
mintáit kopírozzák.
Csak a legutóbbi évek eredményei nyitották fel szemünket a
felismerésre: az állatoknak
- és azokon belül az egyes fajtáknak is - egészen speciális etikai
„törvényeik" vannak,
melyek a humánus társadalométól merőben eltérőek lehetnek.
Eugene Linden „The Parrot’s lament" c. új könyve valóban új
korszakot
nyit a kutató
számára. Se szeri, se száma az állatvilágból a dokumentált
intelligencia-bizonyítékoknak.
Ott van a fiatal orángután, Fu Manchu esete, „aki" a legbonyolultabb
ketreczáró
berendezést rafináltan kinyitva kétszer is megszökött, végül titokban
megfigyelték, hogyan
ügyködik serényen és türelemmel, kartonfecniket is használva, hogy a
zárak rugós nyelveit blokkolja. A majmok fajtái más és más módon
reagálnak egy szerszámra. BEN BECK ismert
zoológus mondotta: „Ha csavarhúzót adsz egy csimpánznak, az mindent
megpróbál vele,
kivéve amire használják. Ha egy gorillának adod: először visszariadva
hátrál, hátha
megsérül tőle, majd megpróbálja megenni, végül megunja s ügyet sem
vet rá. Ha orángután kapja, az eldugja s ha egyedül marad,
megpróbálja a
ketrecét szétszedni vele!"
Az orángutánok szuperintelligens szökevények. A csimpánz, Sheba
viszont a szerénység hasznosságát fogta fel. Villámgyorsan
megtanulta,
hogy ha kirakott ételadagok közül a kisebbikre mutat rá, a
nagyobbikkal jutalmazzák. Gyerekekkel is megpróbálták ezt, de csak
négy évesekkel sikerült a kísérlet, azon alul a gyermek nem értette
meg „szerénysége" előnyét! Chantek, az orángután, a Tennessee Egyetem
Lyn Miles nevű zoológusának jóvoltából 150 szót tanult meg a
siketnémák jelbeszédéből - de ez még nem minden! Megértette, hogy ha
kisebb munkákat is elvégez, például kitakarítja a „szobáját",
pénzérméket kap érte, amin később Lynnnel autózva csemegét vehet
magának... Az állat idővel érzékelni kezdte az egyes érmék értékét
is.
Ekkor Lyn takarékoskodni, adakozni, jótékonykodni kezdte tanítani
Chanteket, ami persze egyike a legnehezebb feladatoknak. Chantek ma
az
atlantai állatkertben él. Amikor Lyn kérte a majmot, hogy ossza meg
vele a kapott szőlőt, Chantek pillanat alatt felfalta a gyümölcsöt,
majd - emlékezve arra, hogy „osztozásra" kérték - az üres csutkát
odaadta Lynnek...
Mi az intelligencia?... - kérdi a tudomány. Ha az élet a faj
fennmaradásának szentelt, akkor az intelligencia célja, hogy ez
az örökletesség funkcionáljon. Tehát eszköz. Eugen Linden könyve
mutatja, hogy „ha az értelem egyszer megszabadul a vallási,
kulturális és fizikai kontrolltól, magas hőfokon és gyorsan fogyaszt
el és alakít át mindent maga körül."
A mű érdekesebbnél érdekesebb eseteket ír le és analizál - a
gondolkodó emberfő legnagyobb örömére. Ez a tudományos haladás
záloga.
Pagony Lajos
1999. szeptember 05., vasárnap 00:00
|
|
|
