Ha valaki az írországi vallási feszültségre gondol, vagy maga is élt olyan környezetben, ahol a lakosság egyik vagy másik, saját magát egyedül üdvözítő kereszt/(ty)én felekezetűnek vallja (vagy orthodoxnak, neológnak, baptistának, methodistának stb.), akkor az ilyeneknek feltétlenül el kell olvasniuk Wilhelm Busch könyvét. Ez a lelkész - akit a hitleri idők alatt több ízben el akartak hallgattatni - magát Jézus követének vallja, akinek ügyfelei a megkereszteltek és az "újjászületettek". Busch sohasem beszél felekezetekről. Jézus és az isteni dogmák logikáját tálalja fel a kétkedőknek csakúgy, mint a már meggyőzötteknek.

Busch közel 250 oldalas könyvének talán leglényegesebb fejezete: "Létezik-e bizonyosság vallási kérdésekben?" De máshol is kereken, élesen és kenetteljesség nélkül nevén nevezi a gyereket: "Miért hallgat Isten?", "Hogyan oldjuk meg életünket, ha többé nem hiszünk?", "Istenre igent mondok, de minek Jézus?", "Mikor lesz vége a világnak?". Ilyen és ezekhez hasonló kérdések izgatják. Ízig- vérig evangélista anélkül, hogy az Evangéliumot minden pillanatban mint cégért lobogtatná! A tegnapinál ezerszerte bonyolultabb ráhatásokkal küzdő mai ember éppen ezért, mint a hazataláló, utat vesztett kisgyerek, szipogó bizalommal fogja meg a kezét az ilyeneknek, akiknek a szava szószéki ornamentika helyett a valóság meggyőződését sugározza.

Wilhelm Busch német volt; Amerikában viszont ma is él és tevékenykedik 80 éves "alteregója", Billy Graham, akinek hallatlan személyi népszerűsége (tanácsadó újság kolumnái és televíziós, rádiós "kereszteshadjárata" a hit érdekében) is mondanivalójának sallangmentességén és valódiságán alapul.

Arra pedig, hogy a "Sok a duma, Dundi!" manapság csak kacskaringós útvesztőkbe vezet, jó példa egy egészen más területről hozott téma. Nos... ismerkedjetek meg az amerikai televíziós hirdetés tébolyának egyik - némiképp vicces, ha nem is szórakoztató - rügyecskéjével:

Hatalmas grizzli medve ágaskodik hátsó lábain. Törékeny turista asszonyka lépésekre tőle, megmerevedve várja, mi lesz. Köröskörül megrémült, lefagyott nézelődők. Néma csend. Csak egyetlen szemüveges fickó ad utasításokat a hölgynek halk, de ellentmondást nem tűrő hangon:
- Tegye nagyon lassan hátra a kezét, tenyerét lefordítva. Úúúgy!
- Most nézzen merően, mozdulatlanul az állat szemébe. Nem! Ne fordítsa a fejét! Mosolyogjon! Vigyázzon, ha egyensúlyt veszít, ne lépjen előre a világért sem! Érti? Úúúgy! Most jó!

Ekkor az egyik néző - nem állhatta meg - a pacák fülébe súgta:
- Mi maga? Állatszelídítő?
- Nem, de ma éjjel az Express Holiday Inn hotelben aludtam!..."

Most kérdezem: nem ostoba fordulat az ilyesmi? Szerintem nagyon! De sajnos, mindennapos...

Pagony Lajos