|
A más szemével |
|
A szabadságot "meg kell tanulni"
A szabadságot meg
kell szokni!~ Berzenkedők megnyugtatására
~
Igen, mert a visszaút diktatúrát jelent. Jobb
valamit megcáfolni, elvitatni, nevetségessé tenni, valami felett
hajbakapni, pofozkodni, a Hyde Park
hordói egyikének a tetejéről szónokolni, öklöt rázni, nyálat
fröcskölve
handabandázni, mint illedelmesen kifésülve hallgatni a lebunkózó
prédikációkat isteni meg emberi félelmekkel eltöltve, gátak,
rácsok, drótból és szavakból font kacskaringók között szorongva,
fuldokolva a levegőtlenségtől.
A magyar történelem pontosan azért emelte a szabadság
eszméjét
olyan,
szinte liturgikusan tisztelt, egyes rétegek számára királyi, főúri,
egyházi rendek által szabott, áthatolhatatlannak tűnő korlátokkal
övezett ideák koronájává, mert évszázadokon át nem volt mindenkié.
Régi igazság, hogy minél kevesebben bírnak valamit, annak a
valaminek annál nagyobb az értéke. A szabadság fogalma nemcsak az
élethez és munkához való jog kritériuma. Filozófiai alapja a szabadon
szárnyaló szellem megnyilvánulásainak katekizmusa. Az abszolút
szabadság posztulátuma elsődlegesen az, hogy az önmagamhoz, a
külvilághoz és annak jelenségeihez kötődő meglátásaimat, nézeteimet
csak magam alterálhatom, az úgynevezett
„tekintély" alapon való sugalmazásnak nincs többé helye.
Szellemi „parlamentarizmus" van - vagy legalábbis ebben az
irányban halad a feudalizmus, kommunizmus, gnoszticizmus és
mindenfajta „izmus" szabálykönyveit félredobó társadalom. Még igen
sok a tennivaló. A homlokegyenest ellenkező filozófiákat valló
társadalmak még dühöngve csapnak össze és próbálják demagógnak
bélyegezni az ellenlábast. Az elme balanszát lépten-nyomon megdönti
az
ember állati származásából eredő felülkerekedési kényszer, ami
még azt sem veszi észre, hogy olyasmiket hány mások szemére, amikben
sajátmaga leledzik!
Természetesen az egyes emberi egyedek intellektuális és
erkölcsi foka is merőben különböző. A bírálat, elvi harc tüzében nem
lehet és nincs is mindig mindenkinek igaza. De pontosan ezért kell
mindig mindenkinek a véleményét megvizsgálni. Manapság semmiben
sincsenek „tarthatatlan" elméletek, mindaddig, amíg valójában meg nem
döntik őket. Ezért az internet - egyre növekvő kapacitásával, mely
ma már százmilliókat ölel fel - talán a legfontosabb fórum az új
világkép eszményei között, ami hihetetlen egyidejűséggel képes a
különféle területeken - hit, kultúra, tudomány, metafizika stb. -
egymásnak ellentmondó vagy éppen egymást kiegészítő véleményeket a
világ minden tájáról szolgáltatni.
Úgy fest, hogy évtizedek múltán az internet lesz az a
bizonyos „egy akol"... Kérdés: lesz-e valaha is egy pásztora?
Pagony Lajos
2000. május 14., vasárnap 00:00
|
|
|
