Sopronkörnyék élővilága

A Soproni hegység talán legérdekesebb életmódú költőmadara a keresztcsőrű. Nevét keresztben álló csőrkáváiról kapta, amely nem fejlődési rendellenesség nála, hanem egy speciális, a madárvilágban egyedülálló célszerszám.

Ez a madár mindenhol előfordulhat, ahol nagy kiterjedésű fenyvesek vannak, így hazánkban elsősorban a nyugati határszél telepített lucosaiban találkozhatunk vele, ahol fő táplálékát, a fenyőmagot keresgéli. Különleges csőre is ezt segíti elő úgy, hogy bedugva a toboz pikkelyei alá a bezáráskor egy mozdulattal fogja meg a magot és feszíti szét a pikkelyt. Más madár erre nem képes, a harkályfélék is csak úgy juthatnak hozzá az értékes eledelhez, ha szétverik az egész tobozt.

A hazánkban látható példányok nagy része északabbról érkezik hozzánk, és rajtunk csak átvonulnak, vagy itt telelnek, azonban a Soproni hegységben alkalmilag költ is. Ebben is különbözik a többiektől, mert nem várja meg a tavaszt, hiszen fiókáit is zömében fenyőmaggal eteti, ami télen is rendelkezésre áll. Jól kibélelt fészkében – amelyet a nagyobb fenyőkre, jó magasan épít – akár februárban is találhatunk 3-4 tojást, vagy fiókát, amelyek a bőséges táplálás hatására gyorsan nőnek. Kikeléskor egyébként még nem áll keresztbe a csőrük, ez csak később alakul ki.

és a nyuszt, de bizony a kedvesnek tartott mókus is kirabolhatja fészkét.

Mivel hazánkban ritka madár, ezért természetvédelmi oltalom alatt áll, elpusztítása, fogságban tartása és fészkelő helyének háborgatása egyaránt tilos!