|
ZeneBona |
|
"Nagyon sok szobából szól a zene, hol hangosabban, hol halkabban, hol könnyűzene, hol komoly."
HESssss innen világi
ZAJ!
"Ki tudja, hány ember ül éjjel a szobájában,
és hallgat Bachot szerte a világon? Hogy ez
miket indított el, sohasem fogjuk megtudni.
Holott ez volna talán az emberiség valódi
története..."
Pilinszky János 1978
CSIKOROGVA megáll a villamos.
Beérkezünk Katival a Hotelbe, a portás már nem tud a meghívónkról,
sebaj, valahogy csak bejutunk a High End Show Budapest
1998-ra. Telefon -
egyeztetés - liftajtó nyílik, mi beszállunk az üvegliftbe,
kikapcsoljuk
a tériszonyunkat - van akinek nem sikerül - majd megérkezünk a 8-ik
emeletre, ahol már várnak. Jó hangulat uralkodik a nyolcadik emeleten.
Nagyon sok szobából szól a zene, hol hangosabban, hol halkabban, hol
könnyűzene, hol komoly. Záróra után vagyunk (ez a mi formánk), de
talán így többet kaphatunk a "kulissza-percekből"!
Nem is csalódunk, ilyenkor mindenki elereszti magát, azt hallgat a
milliós-tízmilliós láncokon, ami neki tetszik. Főleg a jazz kerül
előtérbe, de szerencsére a falak viszonylag jól szigetelnek, ezért
annyira nem zavarják meg az embert, ha mást akar hallgatni.
Majd beülünk a Merlin Audio szobájába, ahol Bán Tamás közreműködésével
kezdődik a Show!
Technikai kérdésekkel nyaggatom, de hamar rájövök, hogy itt nem is a
technika a lényeg, hanem az, hogy mit tud áthozni maga a lánc a
lemezről. Egy-két dolgot, azért hadd említsek meg, ami figyelemre
méltó: az erősítő 9 W-os(!), a hangfalak összesen 100 W-osak, de
amikor negyedig felhúzza a hangerőt már remeg az egész szoba. Kétség
sem férhet hozzá: a mai reklámok csak az elvakításra jók, az 1000 W-os
erősítővel meg a hozzá való 10xn W-os hangszórókkal...
Node, ne is gondoljunk most bele a világ dolgaiba, inkább élvezzük a
HANGZÁST. Mert kedves Olvasók itt nem a dübörgés ám a lényeg, hanem
az, hogy a ZAJhoz szokott fülünk mit tud meghallani abból a viszonylag
csendes hangból.
Megborzongok. Többször is. Ilyen nincs - gondolom - de míg ezzel a
gondolattal labdázok magamban, a borzongás még nem hagyta el hátamat.
Akkor szoktam megborzongani, amikor egy templomban, koncertteremben
olyan művet, előadásmódot hallok, ami átjárja testemet-lelkemet. Ez
van - ebben a kis szobában hallom-érzem a Zenét.
Jöjjön a jazz! A szaxofon meglebegeteti a fülkagylómat, a nagybőgő
belepengeti mellkasomba a ritmust. És mindezt nagyon finoman teszi.
Nincs mentség - engedek a csábításnak. Bár a jazzhez mindig hűséges
voltam! :-) Elrettentésképpen betesz egy CD lemezt, ami ugyancsak
jazz, de a szaxofon érdekes módon nem teszi ugyanazt velem mint a
bakelit lemezen lévő. Hogy miért? Mert túlságosan tiszta, steril, egy
hiba sincs benne. (Még mielőtt valaki félreértené: én nem a
sercegéstől, meg a pattogástól folytam el a padlón... :-))) )
Utána jön egy zongoradarab Chopin-től, egy operarészlet Wagnertől,
meg csemegék, amiket nem akar Tamás kihagyni az életünkből. Jól
teszi, ő tudja, hogy mit nem élhettünk át még fülileg.
Záróra utáni záróra: meghívnak a szervezők ef. Zámbó Jimmy Band
koncertre, a Benczúr utcai klubba. A zene jó, a hangerő sok, egy
kicsit sok, ily finom hangok után. (Mindenképpen túladagolásban
akarunk meghalni? ) Nade túléljük, szó se róla, hisz mindenhol ilyen
hangerő szól a bulikban.
Másnap: talán álom volt, vagy még egyszer át lehetne élni? Szerencsénk
van: nem egynapos rendezvény volt. Aznap már hamarabb érünk oda,
minden kiállító ügybuzgóan tesz-vesz a hanglemezek között.
A hihetetlent úgy lehet leghamarabb legyőzni, ha meggyőződik az ember.
Ezt tesszük. Szinte minden kiállítót végigjárunk. A végén mégis
Tamásnál lyukadunk ki, aki most is készségesen teszi föl a kért
lemezeket. Bennem egy kétséges dolog még motoszkált: hogyan szólal meg
egy férfi hang a bakelit lemezről, ill. a CD lemezről.
Most már nincsenek kétségeim.
Kiérünk a Hotelből. Elmegyünk a villamos-megállóig, ahol CSIKOROGVA
megérkezik a villamos. ZAJ, amihez hozzá kell szoknunk, de talán
elviseljük, ha részünk lehet néhány "kulissza-percben"!
Kálmán József
Külön köszönet Györgyinek a finom szendvicsekért, és Tamásnak, hogy
annyi "percet" vesztegetett ránk!
| | |
