Van egyrészről egy fanatikus "bordícsérő" koncertszervező, Lobenwein Norbert, másrészről az a nagyszámú zene és buliszerető "fan" akiket évről évre ki kell szolgálni. Ha a "sika, kasza, léc'" effektus érvényesülne elég lenne egy zenés hömpölygés é s három olyan zenekar ami biztos rajongó táborral rendelkezik. Itt azonban másról van szó: a koncertek, bulik, filmek, előadások, kiegészítők minden látogató számára - kinek ezért, kinek azért - emlékezetes marad.
Az első nap koncertprogramját a Popul@r nyitotta, akiket sokan a legtehetségesebb magyar techno zenekarnak titulálnak. Tényleg lehet valami a dologban, hiszen ők már nagyon régen megtehették volna azt, amit sokan meg is csináltak ,hogy valami dúskeblű hangtalan "énekesnőt" a színpadra csalogatnak, és valami régi sláger átdolgozásával próbálják meghódítani a nagyérdeműt. Ezt ők elkerülték. Lehet, hogy olyan hatalmas sikereket nem érnek el, de legalább szembe tudnak nézni önmagukkal. Sokan várták a "don", Ganxta Döglégy Zolee és a Kartell fellépését, szerintem a soproni Volt Fesztivál közönsége ennél többet érdemelt volna. Rövid félórás műsorukat a legjobb esetben is csak a hakni jelzővel lehet minősíteni. Talán legközelebb! A Perfect Name -nek mára csak a neve perfekt. Hosszú évek óta képviselteti magát a hazai underground színtéren a csapat, akik a kezdet kezdetén igen előremutató és egyéni hangzást produkáltak. Ez mára a múlté, de akkor mi a jövő?

	A Warpigs ismét "műanyagellenségét" hirdette. Nem értem, hogy a csapat hangzása élőben miért olyan erőteljes, és ez bemutatkozó lemezükön miért nem jön át?
A Tankcsapda megszokott erőteljességével és nyers hangzásával az első perctől kezdődően magával ragadta a "zsűrit".

Zenéjén keresztül toleranciát hirdet a szombathelyi Anima Sound System, amely már másnap lépett a világot jelentő deszkákra. A Wanted újságírója szerint ez a zene "egy átbulizott éjszaka után életeket menthet". Így volt ez most is, talán a Prieger testvéreknek egy kicsit a hangszerelésen kéne változtatni. A napot a Korai Öröm zárta, megszokott, figyelemrem éltó produkciójával. Másnap délután a Korog nyitotta a napot, ahol a doboknál Lukács Dávid bebizonyította, hogy nem csak az önkioldót kezeli jól. A Hellhole hazai pályán bizonyította a profi zenei életre való rátermettségét. Számomra a Heaven Street 7 okozta a fesztivál legnagyobb meglepetését, akik hihetetlenül sokat fejlődtek az utóbbi időben. Precízen, pontosan adták elő brit zenei gyökerekből táplálkozó dalaikat.

A Moby Dick megdöntötte azt a tézist, miszerint nem lehet senki sem próféta saját hazájában, hiszen ők hatalmas sikert arattak. A hazai alternatív színtér egyik őskövülete, a VHK a nap egyik legattraktívabb produkciójával lépett elő, azokat is felébresztve, akik az elfogyasztott szeszmennyiség miatt éppen halálközeli élményeikkel küzdöttek.

A Publo Hunny ugyanazt a hatást nyújtotta mint a Mennyország utca 7, ráadásul sok új szerzeményt is programjukra és zászlajukra tűztek. Akik előző este az MTV 1 mellett fogyasztották el desszert jüket, azoknak nagy öröm lehetett látni Lovasi Andrást, aki 26 órával azelőtt még az egyik legtehetségtelenebb magyar "rádiós-műsorvezető", Villám Géza megnagyobbodott arcát próbálta lekicsinyíteni. Ez többé-kevésbé sikerült is. A P ici Pali és a Rágcsáló egyébként azt nyújtotta, amit várni lehetett, se többet se kevesebbet. Már vasárnap, a fesztivál zárónapján, az év lemezével büszkélkedő Quimby lépett fel, majd a Volt Fesztivált a Másfél zárta élőben is be mutatva Nyitrai Márton "Villamos" című filmjéhez írt zenéjüket.

A koncertek mellett a helyi moziban számos kultuszfilm várta az ország minden részéről érkezett fiatalokat, a Sportcentrumban pedig több élő és filmes látnivaló emelte a Volt színvonalát.
A fesztivál tehát már iskolás korú, talán már azt is elérte, amit az ötletadó újság: kultikus értékűvé vált.

Fotók: Németh Péter

majorm@sopron.hu