"Az utóbbi időben kevesebbet lehetett róluk hallani..."
Rájt Manhattan
A Manhattan zenekarnak a napokban jelent +
legújabb albuma. Az elmúlt években
jelentős
személyi ( Az alapgárdából ma már
csak
Vilmányi Gábor és Csoki tagja a
formációnak.)
és zenei változásokon átesett csapat, s ma
már inkább tekinthető zenekarnak, mint
énekegyüttesnek.
Az utóbbi időben kevesebbet lehetett róluk
hallani,
mint régebben. Csend vette körül a bandát,
hiába
jelent meg tavaly egy eléggé útkereső
albumuk.
Talán vannak olyanok is, akik még azt sem tudják,
hogy másfél évvel ezelőtt Dobi
Sándor
miért vált ki a csapatból, s miként
került
be a képbe az új tag, Kelemen Tamás, azaz Kele.
Ezen kérdések megválaszolása
érdekében,
s a napokban megjelent új, az előzőektől
némileg
eltérő stílusban fogant albumuk
megjelenése
miatt ültünk le egy baráti hangulatú
beszélgetésre
egy napsütéses őszi délelőtt...
- Én inkább kis csendnek nevezném -
reagál
Vilmányi Gábor -. Dobi Sanyi kiválása
nagyon
egyszerű ok miatt történt: már
semmiféle
koncepciónk nem egyezett, sem zenei, sem emberi,
ezért
közös megegyezéssel elváltunk
egymástól.
Ez egy hirtelen jött lépés volt, nem volt
előre
meghatározva, hogy most tagcsere lesz. Ezek után nagyon
el
kellett gondolkodnunk a hogyan továbbról,
akárcsak
Varga Szabolcs kiválásakor négy évvel
ezelőtt.
Akkor sikerült kikecmeregni egy olyan lemezzel, amely szerintem
szakmai
oldalról nézve nagyon jól sikerült. Az 5.
albumunkról
beszélek, amelyen a Piramis dalait dolgoztuk fel. Na, a
következő
korongon nem tudtuk, hogy mit csináljunk, emiatt lett olyan
ösztönszerű
az egész korong. Nekünk nagyon tetszett, csak
valószínűleg
a 97-es közízlést nem találta meg. Ez persze
nem azt jelenti, hogy most nagyon figyeltük volna az
aktuális
zenei trendet. Nem volt tudatos, hogy új lemezünkön a
régi rockzene és a ma divatos diszkóműfajok
keveredjenek. Mi 91-ben sem két évre terveztük a
zenekart,
mint mások, akik csak az üzletet látták
bennünk.
Nem vették észre, hogy nem tárgyakkal kell
dolgozniuk,
hanem emberekkel. Gyakorlatilag a Szabolcs kiválása is
azért
történt, mert máshogy képzelte el ezt az
egész
sztárságot a békéscsabai
pincében,
mint amilyen lett...
- Mindenképpen ki akartunk lépni ebből
a
" szépfiúk" mederből, hiszen mi voltunk az
első
énekegyüttes, s most már „627" követőnk
van- fűzi hozzá Csoki.- Egyébként a mai
fiúcsapatokat
nagyon arctalannak tartom. Ha bekapcsolom a rádiót, nem
tudom
megmondani, hogy kik énekelnek, hiszen
mindegyiküknél
ugyanaz a hangszín, szintetizátorszőnyeg
szerepel.
A váltás is ezért történt, hiszen
megalakulásunk
óta eltelt hét év, más lett a
gondolkodásmódunk,
mást szeretnénk sugallni. A
táncolásból
is kinőttünk... Emiatt nemcsak a zene módosult,
hanem
a szövegek is megváltoztak, mélyebb tartalommal
bírnak.
Vilmányi Gábor szerintem most ért be, mint
szövegíró,
olyanokat írt, hogy na...
- Mondhatni visszatértetek zenei gyökereteikhez,
hiszen mindhárman rock bandából érkeztetek
a Manhattanba, Gábor az Exoticból, Csoki a
Fixből,
Kele pedig a Loveból...
- Igen, bár másféle rockzene ez, mint
amit
annak idején játszottunk-válaszol Csoki.
- Szerintem a zenehallgató embernek
elôbb-utóbb
be kell fogadnia azt a zenei műfajt, amelytől
még
korábban idegenkedett is -folytatja Gábor. Én is
így
voltam a technoval, mert nem értettem. Meg kell érteni
minden
zenét, hiszen minden stílusban van valami
érték.
A technoban számunkra maradandó részt
kevertük
a rockzenével, ami már bennünk volt.
- Kele, Te pár évvel ezelőtt a Love
zenekarban
gitároztál. Miként lettél Manhattan tag? S
egyáltalán, mi volt a véleményed a
csapatról?
- Életem első gitáros
díját
16 éves koromban Környei Attila, a banda korábbi
menedzsere
adta át. Elhívott néhány koncertre, mert
kiváncsi
volt a véleményemre. Meghallgattam az első
turnéból
három-négy bulit, s meg kell mondjam nagyon tetszett, az
akkori produkciókat nézve nagyon profinak tartottam,
mind
a zenét, mind a körítést. A Love
feloszlása
után egy héttel felhívott a Gábor, hogy
lenne-e
kedvem velük zenélni. Én azonnal igent mondtam.
Persze,
mert először azt hittem, gitárosnak hívnak,
de
kiderült, hogy énekelnem kell. Ezen elgondolkodtam, hiszen
addig hosszú hajjal gitároztam, s a frontemberi
szerepkört
- néhány alkalom kivételével- nem igen
gyakoroltam.
Bekerültem a csapatba, elkészítettük a 6.
lemezt,
ami szerintem jobban hasonlít egy jól sikerült
demóhoz,
mint egy nagylemezhez. Egy nagy útkeresés volt. Viszont
úgy
érzem, az új albummal abszolút magunkra
találtunk.
A visszajelzésekből érezzük, hogy nagyon
hiteles
most a csapat. Annyira felszabadultak lettünk, hogy ezt a
közönség
is nagyon érzi, lejön a színpadról, hogy
szeretjük,
amit csinálunk. S ez nagyon fontos.
Major
Márton
|