A hozzávetőlegesen tizenkétezer résztvevő gazdag zenei, és egyéb kulturális programok között választhatott.

Április 14 és 15 között immár  nyolcadik alkalommal rendezték meg a soproni Sportcentrumban  a VOLT Fesztivált. A hozzávetõlegesen tizenkétezer résztvevõ gazdag zenei, és egyéb kulturális programok között választhatott.  Részemről ez a két nap olyan, mint Józsi bácsinak a kisfröccs: kell. Mondhatni kötelező.
Az alábbiakban a Sport és Szabadidõcentrumban történt események kerülnek terítékre, azon belül is a nagyteremben zajlott koncertek, mivel bármennyire is próbáltam, nem tudtam egyszerre több helyen is ott lenni...
A tavalyi eseménysorozatot leszámítva (amikor eszméletlen mennyiségû csapadék hullott le az állítólagos hûség városára) a rendezvény együtt járt a jó idõvel, a napsütéssel. Effektíve a soproni tavasz beköszöntõje volt. Mi az, hogy volt, hiszen idén is. A sportcentrum elõtti digitális hõmérõ pénteken este hatkor 22 C. mutatott, éjjel háromkor pedig 17-et, szombat délután 25-öt, hajnali ötkor pedig tizet. Igaz, ekkor már mûködésbe léptek a csapadékképzõdés folyamatai is. (Rendes. Megvárta, míg lezajlik a seregszemle...) Idén már az  egész Centrumban zajlottak a bulik, de még így is súlyos tömegnyomor volt tapasztalható, s idõnként csak csigalépésben lehetett a nagyterembõl eljutni a kisterembe...
Ettõl függetlenül pénteken a kvázi fesztiválnyitó Blind Myself-et elég kevesen hallgatták meg. De ez nem igazán zavartatta a tagokat, meg a párszáz fõs közönséget sem. A Perfect Name tagjait már látszólag nem érintette kellemesen a fentebb vázolt probléma, hiszen õk, mint az eseménysorozat állandó résztvevõi, idáig mást szoktak meg. Mindazonáltal jó egy órát játszottak, s a végére már tisztességes létszám figyelte színpadi ügyködéseiket. Gengszter Zoltánt, na meg a Kartelt aratta az elsõ átütõ közönségsikert. Sikítozás, ilyesmi. Bár esetükben felvetõdik a kérdés, hogy egy gyakorlatilag rockzenei összejövetelen miért kell playbackról nyomni a zenei alapot, amikor az ötös híres nagyon jó élõ koncertjeirõl... A Freshfabrik tavalyi soproni fellépése óta új énekessel dolgozik, így sokkal lendületesebbek voltak, mint az elõzõn.
Ekkorra már beállt a szokásos "rend": az illemhelységeknél, büféknél hosszú sor, a legközelebbi benzinkútnál szintén, a szemközti konkurens üzemanyagtöltõnél dettó, a sportcentrum környékén levegõzõ emberek. Kosz, szeméthegyek, üres üvegek.
A Heaven Street Seven néhány hónappal ezelõtt játszott ebben a nagyon szeles városban, nagyon mérsékelt érdeklõdés mellett. Most viszont nem lehetett panasz a publikum lelkesedésére. Igaz, földit nagyon keveset láttam, mondhatni tízbõl egy látogató volt soproni.  A VHK hozta szokásos formáját, akárcsak a Kispál és a Borz... Éjjel volt még egy fellépõ: az Irigy Hónaljmirigy. Hakni.
Szombaton kora délután az Erzsébet-kertben piknikezõ fesztiválozók.
Szegény soproni Hell Hole, évek óta rájuk hárul a második nap elsõ fellépõje cím. Úgy száz fiatal elõtt játszottak. A Black-out már hozott egy bizonyos szintû nézõszámot, úgy 4-500 embert, amit a fõként régebbi dalait játszó szegedi Nyers is meg tudott tartani. Viszont a közel hat év után új albumot készítõ Pál utcai fiúk színrelépésekor nagyon megnõtt ez a szám, mondhatni ötszörösére emelkedett.
A kisteremben ez idõ tájt Az Árral Szemben, Sub Bass Monster (Ezen a napon volt a születésnapja.) és az Animals Cannibals Hip-Hop Jam-je várta a jelenlévõket, igazán remek hangulatot teremtve.
Átérve a nagyterembe (1 km/órás sebességgel.) a Sziámi szórakoztatta a nagyérdemût. A Korai Öröm, a Quimby és végül, de nem utolsósorban az Anima Sound System fellépését egy szóval lehet csak jellemezni: siker. Talán csak a koncerteket záró Publo Hunnyra voltak kevesebben kíváncsiak, igaz, ekkor már három órát mutatott az óra...
A Volt Fesztivál nemcsak egy túlnyomórészt zenei programokat nyújtó rendezvénysorozat. Több annál. Bátran nevezhetjük a Zenei-tolerancia fesztiváljának, hiszen a két nap során - bár különbözõ stílusú együttesek léptek sokszor egymás után a színpadra - nem fütyültek ki egyetlen elõadót sem, inkább megpróbálták befogadni a zenei irányzatokat.
S van egy különleges hangulata is az egésznek, ami miatt évrõl-évre egyre többen jönnek el.
Ez aztán a feeling-érzés, miként azt egy népszerû rádiós néhány évvel ezelõtt megfogalmazta.
Major Márton