|
ZeneBona |
|
"...húz a lemez, rendesen. Olyan jó zenei betétek, vokálok hallhatóak, hogy csak na."
Warpigs
A zenekar második albumáról előljáróban csak annyit: a május végén
megjelent korongot csak most kapta meg lapunk, úgyhogy már megjelent a
produkcióról néhány kritika. Ami, abból a szempontból jó, hogy, ha
semmi nem jut eszébe a cikkírónak, csak idézi valamely sajtóorgánumot.
Másrészt viszont rossz, mert a Warpigs második, Quartz című albumát
nagyon sok újság jól lehúzta, viszont e sorok írójának kimondottan
tetszik...
Na, objektivításra fel!
Mint az köztudomású, az album producere és hangmérnöke Donal Hodgson
volt, aki dolgozott már Tina Turnerrel is, meg a Happy Mondays-al is.
Élete első olyan lemeze ez, aminek végig ő volt a zenei rendezője.
Szóval kihívás volt neki is a munka.  Mondjuk jó lenne tudni, hogy mennyire
szólt bele a munkába, mennyire alakította, formálta át a dalokat, hogy
csak egy végrehajtó figura volt-e csupán, vagy az ő munkája volt a
csapat tulajdonképpeni stílusváltása?
Mert első hallásra nagyon furcsa a lemez, főleg az bemutatkozó
albumukhoz képest. Ott ugye főképp a jókedv, a szétfeszítem a világot
filing volt jellemző, itt meg inkább az elmélyedés, lelassulás.
Jó, hallható ezen is gyors nóta, mint a szenzációsra sikerült W.A.G, (
Én speciel ezzel a nótával szoktam reggel riogatni lakótársaimat.) de
mégis a lassú tempó dominál végig, mind a 12 nótában.
Viszont, húz a lemez, rendesen. Olyan jó zenei betétek, vokálok (
Balázs Bence) hallhatóak, hogy csak na. Bizonyos daloknak ( A rock &
roll halott, Gang, Oscar) olyan nagyon különleges hangulata van, hogy
hallgatása közben teljesen kikapcsol az ember.
Ettől függetlenül felfogható a közönség arculcsapásaként is, ha jobban
belegondolunk. Hiszen a fanok már várták az új pörgős nótákat, erre
fel kapnak egy zömében ülős, pihizős albumot, amelyben megtudhatják,
hogy a rock & roll halott, hiszen ma már két méterrel a föld alatt
pihen / valahol egy sivatagban. Persze, a közönség is változik,
öregszik, lehet, hogy tudatos volt a csapat váltása. Vagy nem.
Ki tudja.
Mindenestre az tény, hogy az album világszínvonalú. Például a már
idézett A rock & roll halott, vagy az Oscar bármelyik
nemzetközi listán megállná a helyét. Hangzásban is, meg úgy egyébként
is.
Hallgassátok, vegyétek, élvezzétek.
Ja, aki akar látni egy rengeteg információt felvonultató honlapot,
kattintson ide.
amajormarci
1999. szeptember 26., vasárnap 00:00
|
|
|
