|
"Pedig a lemez jó, sőt, nagyon jó. Talán a tavalyi év egyik legjobb lemeze."
Miként lesz a jóból
ballaszt?
Wellington: Végtelen
dal
A Wellington zenekar harmadik albuma még tavaly
év végén jelent meg. Paksi "Atom"
Endre
még néhány évvel ezelőtt az Ossian
együttesben
énekelt arról, hogy mennyire bírja a sört,
meghogy
igyon vizet más. Aztán a banda úgy négy
éve
beszüntette tevékenységét, s Endre
barátunk
megalapította a váci Jericho együttes
tagjaiból
verbuvált új formációját, a
Wellingtont.
Endre barátunk készített két korongot
ezzel
a felállással, aztán ámen. Új
társakat
talált, a Seneca zenekar gyakorlatilag teljes
tagsága
Wellington tag lett. Már ők
készítették
el a "Végtelen dal" című harmadik albumot.
A lemez hallgatása közben mindig
felvetődött
bennem a kérdés, hogy vajon mi kell ahhoz, hogy egy
nagyon
jó album ne legyen sikeres, hogy mindkét
klipnótára
egy borzalmas megoldásokkal kooperáló,
vágási
hibákat tartalmazó, láthatóan kevés
pénzből készült alkotás
hozzanak
a napvilágra, hogy első slágerként pont a
lemez
egyik legszellemesebb, legfülbemászóbb, ámde
emiatt könnyen elfelejthető nótáját
válasszák
ki, amelynek - "A látszat csal" című
szerzeményről
van szó - meghallgatása után mindenki csak
kacarászik,
vagy szörnyülködik, hogy a valamikori
kőkemény
Endre barátunk ilyen Bikini ízű dalt
énekel,
magyarul behódolt a közönségnek, amely azonban
nem vette a lapot. ( Szép hosszú mondat ez
)
Pedig a lemez jó, sőt, nagyon jó.
Talán
a tavalyi év egyik legjobb lemeze. Rögtön az
első
" Minden nap" című kompozíció
magával
ragadja a hallgatót, húz a dal, rendesen.
Csakhát,
hiába, ha egy nézhetetlen, dögunalmas, vacak
klippet
készítenek hozzá. Még szerencse, hogy a
többi
dalt nem örökítették meg vizuálisan,
így
megmarad az emberben a jó érzés, mikor egy
fárasztó
nap, vagy egy csalódás után berakja a
lejátszóba
az albumot.
Mert a lemez szövegei szinte végig a
magányról,
a várakozásról szólnak. Endre
barátunk
korábbi önmagát felülmúlva
hihetetlenül
jó sorokat írt, a már említett "A
látszat
csal" kivételével. Érdemes a
már-már
vers sűrűségű szövegeket
önállóan
is elolvasni. Talán a legjobb sor az egész lemezen,
sőt
megkockáztatom az utóbbi években a
lemezzáró
"Utolsó vendég" -ben található:
"McCartney
most a Yestaday-t énekli, mégis jönnek a holnap
fényei".
De a lemez többi száma is nagyon jó,
egész
egyszerűen zseniális ez a lemez, a dalok, a
szövegek,
a hangulat, a borító, minden. Illetve majdnem minden,
mert
a videóklippek gyalázatosak, egész pontosan
eszméletlenül
ballasztanyagok, s nagy dilettantizmusról tesznek
tanúbizonyságot.
mmarci
|
