Az első üzenetek közé tartozik, ami írásban ránk maradt. Ha van fontossági sorrend, ami a papírra (pergament-re) vetés egymás utániságában kényszerítette a szent szövegek íróit, akkor ez elől szerepelt a "sorban".Én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.” (1Kor 11,23-25) Az alapítás ünnepe évről évre, amit Úrnapja-ként, ünnepélyes körmenettel (is) ünnepel az Egyház.

Ilyenkor válik igazán a köz hasznává, hiszen megmutatja titkát, a lehetőséget, mely a krisztus-képű emberré (homo christianus-szá) válásban segítségére van.

A mai világban különösen aktuális ez az üzenet, amikor az individualizálódott, ha tetszik, elmagányosodott ember elé viszi a közöttünk maradt Istent és nem várja meg, amíg a kétségbeesés határára sodródott ember keres magának egy nagyon is esetleges megoldást. Van, akit a külsőségek, a formák, a ruhák és a felhajtás taszít és nem vonz. Ez szíve-joga. A lehetőségről azonban neki is tudnia kel.

A körmenet végeztével az Oltáriszentség a helyére kerül a templomban. Valódi helye viszont ott kell, hogy legyen minden ember szívében, hogy minden más táplálékkal szemben ne mi formáljuk át Őt, hanem Ő minket, hogy a körmenetben megszólított világ (úgy szoktuk mondani emberibb, valójában) istenibb, teremtő szándékának megfelelőbb legyen.