|
A szalma csak kellék és a jászol soha nem üres
A szalma csak kellék, és a jászol soha nem
üres
Szenvedélyes töprengés egy virtuális kép
előtt
(Zenei
melléklettel)
Graphics: D. Hoffer E.
Nagyon rossz tulajdonság az, amikor bárki saját
tapasztalat-bőségének
birtokában, igazának biztos tudatában másokat bármilyen közvetlen
módon
befolyásolni igyekszik. Nem szerencsés ez még akkor sem, ha az
orientálás
a legnagyobb jóindulattal, egy vitathatatlanul magasabbrendű érték
irányában
történik.
Nem tehetek róla, mégis újra és újra megdöbbent, ha valaki a
legártatlanabb
arccal bizonygatja saját igazát, amikor nyomorultságát, mint a meg nem
született gyermekeinek okát tárja elém, miközben önmagát is
sokszorosan
becsapja.
A jelen kor pápáját egyre többen ismerik el, mint a jóakarat, a
következetesség, a keresztény élet gyakorló megélőjét. Ő beszélt sokat
az élet és halál kultúrájáról, az életszemlélet változásának
szükségességéről.
Nemrég - saját szakmámban, melynél közvetlenebb életszolgálat kevés
van
-, egy értekezlet legnagyobb felszisszenését az váltotta ki, amikor
valakit
- kollégát - emlegetve kitudódott, hogy neki 8 gyermeke van.
Fel kell-e tennem a kérdést, hogy mi vezetett odáig, hogy ilyen
elvont eszmefuttatással terheljek másokat? Az edény egyszer megtelik
és
kicsordul.
 Arra gondoltam, a
keresztény ember számára mennyire egyértelmű (lehet)
a karácsonyi jászol, benne az Élet (mely hite szerint az ő
továbbélésének,
örök életének záloga.) De ki van, mi van a többiek jászolában?
Ha üres a jászol, akkor az életnek nincs értelme,ilyen csak
öngyilkosjelöltek
karácsonya lehet. De a feldíszített Betlehem, minden szükséges
dologgal
együtt többnyire megvan: ott áll a jászol, benne a szalma, mint
kellék,
és soha nem üres. Talán magunk sem tudjuk, hogy mit teszünk bele. Jó
esetben
legalább a név továbbvivőit, életünk folytatóit, akik talán mások,
talán
jobbak lesznek (ó, nem szűnő utópiák!). Autót, lakást, kertet,
egzisztenciát,
sikert, megjósolt hossz-t és bessz-t (ez eddig elég általános),
stukkós
újrafestést, dominikai utat, tele jégszekrényt és betétkönyvet, drága
szilvesztert,
gyűlölködő elválást, önkeresést és -megvalósítást (ez már sokkal
konkrétabb).
Nem kérdéses, hogy a karácsony akkor is az lehet, ha bárki
alternatív,
nem tisztán keresztény tartalommal tölti meg. De nevezhető-e
karácsonynak,
ha az élet helyett halott dolgok kerülnek a bölcsőbe, ha halottat,
halott
dolgokat dajkálgatunk a fenyőág, az ég alatt?
Ügyeskedéssel persze minden magyarázható, de életre nem kelnek
a
dolgok, a jászlak pedig elégnek mint szükségtelen tárgyak a világ
újonnan
emelt oltárain.
- DI -
1999. december 03., péntek 00:00
|
