A Keresztelő nem először kerül a figyelő elmék látóterébe. Már a tanítványok, sőt ő maga is kérdéseket tesz fel Jézus személyével kapcsolatban („Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?”Mt 11.3 Lk 7,20) Ahogyan a modern bibliatudomány a kritikai módszerek alkalmazásával ad feleletet mindazon kérdésekre, melyeket a történetiség "modern", dokumentarista szempontjait nem figyelembe vevő evangelisták nem tartottak szükségesnek megválaszolni, úgy tisztázódnak a Jézus személyére és az őt körülvevőkre vonatkozó kérdések is.

Nagyon valószínű, hogy kezdettől fogva voltak féltékeny János-tanítványok, akik mesterüket, akinek az Újszövetség időbeli határán inkább ószövetségi fogalmai voltak a megváltóról, nagyobbra tartották Jézusnál. Így az örömhír rögzítőinek a szó szerinti rögzítéssel nem titkolt céljuk volt a sorrend eldöntése.

Amikor János szájába adják az ószövetségi pap és a templomszolga viszonyát például vevő hasonlatot ("Arra sem vagyok méltó..."), egy-s mindenkorra szükségesnek tartják leszögezni, hogy itt dimenzionálisan alig érzékeltethető különbségekről van szó.

Rengeteg szimbolikus elem található a rövid részletben, melyek mind egy vagy több utalást tartalmaznak az Ószövetségen nevelkedettek részére. Ezek kiegészítései már a kora kereszténységben szükségesnek látszottak, és a két későbbi szinoptikus ezt meg is teszi.

Ameddig Jézus velük volt, köztük élt, ez nem látszott szükségesnek, hiszen cselekedeteivel, majd feltámadásával, égbemenetelével "igazolta" magát előttük. Csak a mennybemenetel után merült fel mindannyiukban a verbális megfogalmazás szükségessége.