Csak a minta szerint lehet (érdemes) élni

Grafika: D. Hoffer Erzsébet
Mt 28.16-20 A tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan kételkedtek. Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”
Abszurd mondat az embernek: van-e a titoknak üzenete? Milyen üzenet az, aminek lét-alapját valaki elrejtette előlünk? Semmi más módon nem értelmezhető, csak úgy, hogy ez egy részlegesen feltárható, "közhasznú" titok. Igenis vannak elemei, melyek megismerhetők, és azok reflektorként rávilágítanak az elrejtettre, megismertetik - legalábbis részben - a kiindulás ismeretlenjét. Ugyanakkor felszólítás a szellem emberének a keresésre, biztatás a titok feltárására. Elég-e ez ma egy embernek ahhoz, hogy "beinduljon"?
Növények-állatok létének "titkára" akkor derül fény, ha megesszük, felhasználjuk darabjaikat-egészüket.
A hívő ember számára az a különlegesség, hogy pusztán létével, létének módjával üzen az Isten. Képes, gyermekrajz módjára lefestett üzenet, kinyitható gyermekkönyv egy gyerekké válni szándékozó felnőttnek, aki mégis röstellve lapozgatja a leporellót: egyre hosszabb, egyre nehezebb mások elől elrejteni. Rajta pedig egy képtelennek tűnő állítás-sorozat (egy és mégis három személy, teljesség és részben különválasztható funkciók, "munkamegosztás" felhasználásával), tőmondatokban, amit tudni illik.
Ábrahám, Jákob és Mózes Istene üzeni saját létformáját, ajánlja követésre, aki szeretetében is olyan más. Ha Isten a Szeretet maga, akkor csak szeretetben tud élni, a szeretet pedig mindig viszonyulás magunkhoz és máshoz. Istennek egészen különleges, emberileg kegyetlennek tűnő, nem kímélő szeretete Fiához-Fiában megjelent a világban. Ha sokak számára ennek a személyes Istennek a léte kétséges, akkor az a legkisebb filozófiai problémájuk, hogy ha a hármas létező nincs, ők maguk is a nemlét "állapotába" esnek vissza.
Ma, korábban kinyithatatlannak hitt ország-szövetségek és az egyéniséget bezáró "páncélszekrényeket" robbant szét a Lélek szeretet-volta, és ugyanakkor a fűben heverészőnek szellőként simogatja meg borostáját. A viszonyulás kétoldali "van"-ja ott - ahogyan mi mondjuk - "fenn", biztos, csak bennünk olyan esetleges a kezdettől levő és szétválaszthatatlan, személyes Harmadik.
Ha Isten nem szeretne, nem lenne sem egy, sem három, mert nem lenne Szentháromság, mert sem Atya, sem Fiú, sem a kettőjük személyben egzisztáló szeretetére nem lenne szükség.
Létében üzen és küld mintát az Isten, hogyan lehet EGYÁLTALÁN ÉLNI. Mi az, ami életnek nevezhető, amit Ő életnek nevez? Számunkra, akik az Ő képére és hasonlatosságára teremtettünk, csak a szeretetben való élet létezhet igazán. Nélküle talán egzisztálunk, talán néha felhasználják hátrahagyott jeleinket, sőt testünk részeit, de ez nem az isteni szintű létezés.
Ha tehát fizikailag egyedül vagyunk, akkor csak a Vele való szeretet-egységben létezünk. Mással akkor lehetünk egy darabig együtt, amíg bírjuk, amíg éppen másra nem vágyunk. De minek nekünk a világ az Ő mintája nélkül, minek csupán létezésben, az élet nélkül?
Ha pedig bárkivel együtt akarunk élni, akkor meg kell indulnia valamiféle szegényes másolat-képződésnek, mely legalább utánozni igyekszik az isteni mintát, a létezés egyetlen tökéletes formáját, amíg kettőnkből a Harmadik (nem feltétlenül gyermek, de ember) vissza nem jelez: "nem csupán léteztél, éltél is a világban..."
- DI -