A szokástól eltérően hadd vessek fel két gondolatot, miközben nagyon–nagyon sok felett tudatosan elsiklik a fogalmazó. Nem ír a létező gonoszról akiről ma a legtöbben hajlamosak elfeledkezni, tudatosan hallgatni vagy fitymálva beszélni róla. Pedig van és működik, – Isten engedi működni, ellenünk és üdvösségünk ellen. Nem ír a Mennyek Országáról, melynek dinamizmusa valami félelmetes, szétfeszítő erő, termő mag, keltető-dagasztó kovász, egy emberen belül meg nem maradhat.

Szeretném viszont felhívni a figyelmet egy mondatra, ami immár előttünk is kétezer éve ismert, de azóta is mindig elhangzik; Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnan hát a rossz? Naponta kérdezzük, de a kérdés – még önmagunkkal szemben is – újra fogalmazódik, ajkunkra tolul, hol szemrehányón, hol elkeseredetten,hol felháborodottan, hol csak egy sóhaj formájában, hol a kétségbeesés szakadékának szélén állva, belül vagy extrovertáltan, több-kevesebb külső megnyilvánulással, beszéddel, cikkekkel, felszólalással, vitával kísérve. S akik válaszhoz szoktunk, még ha magunk is gyártjuk a feleletet, új és új választ várunk,ha lehet Istentől, emberi elképzelésünknek megfelelőt:dörgőt-villámlót, mindent összedöntőt, ami ellen nem lehet fellebbezni, amikor mindenki eltakarja a szemét, látványosan a mellét veri. Szóval nekünk megvan az elképzelésünk a dologról, hogyan lehetne "jól megcsinálni". Pedig megvan a válasz, csak Isten nem olyan, csak nekünk nem tetszik, nem elfogadható, túl csendes, a mi mindenség–képünkbe nem fér bele. "Ellenséges ember műve." Igen, mindenki más, de én nem! ("Ha mindenki más,... én akkor sem...") Ugye ismerős!

A másik gondolatot, amit röviden felvetek, ugyaninnen idézem; "a jó mag az ország fia." Melléje kívánkozik, ha valamelyikőnknek kétsége lenne mag voltáról, az elhaló mag gondolata, mely így terem életet. Az az érdekes a fogalmazásban, hogy annak az országnak a fiáról beszél, amit mi mindig is a halál utáni jövőbe helyezünk, pedig már most polgárai, magjai lehetünk. Az "örök élete van" kifejezési forma az evangélium egy másik helyéről pedig nem tűr ellentmondást a jelen-időbeliség fennállásáról. "Benne élünk, mozgunk és vagyunk", talán elvettetünk magként és elhalunk. Isten segítségével, az Ő kegyelméből termést is hozunk. Kisérje a következőkben működésünket ez a két nagy titok, hogy Pilinszky szavaival "étek" lehessünk "egy hatalmas halász asztalán".