Az október 3-i evangéliumi részlet Mt 21,33-43, ahol Jézus a gyilkossá váló szőlőművesekről szól. Éppen az üdvtörténet rövid felvázolásával bizonytalanítja el az őt vallató írástudókat és véneket. A Jézust körülállók között nem lehet kétséges, hogy a történetben kik a szőlőt művelők, ki a Gazda és ki a Fia, akit a szőlőművesek megölnek. (Jézus már beszélt másoknak is előre tudott sorsáról.) Különös "fajsúlyú" ez az örömhír részlet: az Egyház a húsvéti vigilia mindent összefoglaló éjszakáján idézi, énekelve.

A történet ellene mond a világ szokásrendjének. Azoknak is, akik azt gondolják, hogy birtokon belül kerülni csak bűnnel, annak is egészen súlyos ( a birtok nagyságához igazodó ) formájával lehet. Akiknek az ilyen birtok a létük, azoknak a világ és valóság is az élettel együtt ér véget.
Miért? Nem bérelt helyek vannak? Kit választ Isten a "méltatlanok", a bűnösök helyett? Ki nyeri el a "birtokot", a létezés teljességét?
"Költői" kérdések, amire a körülállók már tudhatnák, legalább részletében a választ: a Gazda mégis a gyilkosoknak ad lehetőséget, őket választja, ha beismerik bűnüket és elfogadják a Fiú önkéntes áldozatát. Akik gyümölcsöt teremnek, a bűnbánat és a szeretet gyümölcseit. Nem emberi következtetés ez. A Gazda határozott így, mert a Gazda másképpen gondolkodik, a Gazda így szeret.
Hasonlít az eset a futóhoz, aki maratoni versenyre nevez, majd a pisztoly eldördülte után szorgalmasan rója, immár egyedül, a köröket a stadionban. Gyanússá válik a dolog előbb-utóbb, ezért megkérdez egy rendezőt, hogy hova lettek a többiek?
-Uram, hát ön nem vette észre, hogy a verseny már rég nem itt, hanem kinn, az úton zajlik?- válaszolja a kérdezett.