Párhuzamos életek - párhuzamos törvények
Párhuzamos életek - párhuzamos törvények
Az evangélium világa
1999.10.24.
Mt 22.34-40
Amikor a farizeusok értesültek róla, hogy a szadduceusokat is
elhallgattatta, köréje gyűltek. Hogy próbára tegye, az egyik
törvénytudó kérdéssel fordult hozzá: „Mester, melyik a főparancs a
törvényben?” Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes
szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az
első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint
saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a
próféták.”
Jézust vizsgáztatják, és Ő felel minden megbántottság nélkül.
Alighogy az egyik csoport végez, kezdi a másik.
Érdekes már a kérdés feltevésének módja is. Nem általában kérdezi
a legfőbb parancsot, hanem a törvényben. Ezért hívják törvénytudónak
és nem a törvény teljesítőjének. Talán ez a legtanulságosabb a mai
evangéliumi részből. Sokan közülünk, - magunk is -, két életet élünk.
Egyet a hit, a vallásosság köntösében, a másikat az élet világi
valóságában, amiknek, ugye, legtöbbször egymáshoz semmi, de semmi
közük nincs. Néha fejbe kólint a jézusi szentencia: "Amit eggyel is, a
legkisebbek közül,...azt velem...", de maradandóbb, láthatóbb
következmények nélkül.
Jézus válaszában összekapcsolja "a két hasonlót" az Isten- és az
emberszeretet parancsát. Az evangéliumok és az apostoli levelek
alapján tudjuk, hogy a kettő elválaszthatatlanul összefügg, ugyanannak
a magatartásnak a két oldala, bármelyik deformálódása a másikat is
torzítja, az egyik meg nem léte hiteltelenné teszi akár a másiknak
szóbeli megvallását is.
Amikor az "egyik", világi életünket éljük, akkor a "törvény"
szóról az a nagyon ingatag, kifacsarható átláthatatlan írástömeg és a
ma egyre inkább a törvénytudóként közszereplő értelmezők elit hada
jut az eszünkbe, akik egy bíróságon ugyanazt és az ellenkezőjét is el
tudják hitetni.
Egy pillanatig sem szeretnék bárkit is azzal áltatni, hogy a
világi törvények, akár azok alkotói, akár számonkérői ezen magatartás
mintapéldái lennének. Talán még a szándékuk is nagy ívben kerüli az
alapvetést, ami ebben a részletben elhangzik.
Akkor mi az irányadó, a mérföldkő, az útmutató? Mindennapjainkban
a HELYESEN NEVELT ÉS GONDOZOTT lelkiismeret.
S ha minden kötél szakad, ha már az sem megbízható? Akkor marad a
törvény végtelen alkotója, aki maga az igazság, aki hitünk szerint
itt, ebben a részben expressis verbis nyilatkozik. Ha nem lenne, akkor
"kifizetődőbb" volna a törvény ellenére élni, rombolva a
lelkiismeretet, minden akadályon és emberen átgázolva. Sehol nem
annyira kézzelfogható valóság az élő hit, mely a törvény hitelét az
egyes embereken át árasztja ki a világba, már itt megvalósítva az
Országot, ahol csak ez a két törvény létezik és mindazok, akik ezt
nemcsak elméletben, de a gyakorlatban is, "két - párhuzamos -
életüket" eggyé olvasztva, elfogadják.
- DI -
Illusztráció :- DHE -
1999. október 21., csütörtök 00:00
|