CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. május 6., hétfő, Ivett, Frida napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Párhuzamos életek - párhuzamos törvények

Párhuzamos életek - párhuzamos törvények
Az evangélium világa 1999.10.24.


Mt 22.34-40
Amikor a farizeusok értesültek róla, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, köréje gyűltek. Hogy próbára tegye, az egyik törvénytudó kérdéssel fordult hozzá: „Mester, melyik a főparancs a törvényben?” Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.”


Jézust vizsgáztatják, és Ő felel minden megbántottság nélkül. Alighogy az egyik csoport végez, kezdi a másik.
Érdekes már a kérdés feltevésének módja is. Nem általában kérdezi a legfőbb parancsot, hanem a törvényben. Ezért hívják törvénytudónak és nem a törvény teljesítőjének. Talán ez a legtanulságosabb a mai evangéliumi részből. Sokan közülünk, - magunk is -, két életet élünk. Egyet a hit, a vallásosság köntösében, a másikat az élet világi valóságában, amiknek, ugye, legtöbbször egymáshoz semmi, de semmi közük nincs. Néha fejbe kólint a jézusi szentencia: "Amit eggyel is, a legkisebbek közül,...azt velem...", de maradandóbb, láthatóbb következmények nélkül.
Jézus válaszában összekapcsolja "a két hasonlót" az Isten- és az emberszeretet parancsát. Az evangéliumok és az apostoli levelek alapján tudjuk, hogy a kettő elválaszthatatlanul összefügg, ugyanannak a magatartásnak a két oldala, bármelyik deformálódása a másikat is torzítja, az egyik meg nem léte hiteltelenné teszi akár a másiknak szóbeli megvallását is.
Amikor az "egyik", világi életünket éljük, akkor a "törvény" szóról az a nagyon ingatag, kifacsarható átláthatatlan írástömeg és a ma egyre inkább a törvénytudóként közszereplő értelmezők elit hada jut az eszünkbe, akik egy bíróságon ugyanazt és az ellenkezőjét is el tudják hitetni.
Egy pillanatig sem szeretnék bárkit is azzal áltatni, hogy a világi törvények, akár azok alkotói, akár számonkérői ezen magatartás mintapéldái lennének. Talán még a szándékuk is nagy ívben kerüli az alapvetést, ami ebben a részletben elhangzik.
Akkor mi az irányadó, a mérföldkő, az útmutató? Mindennapjainkban a HELYESEN NEVELT ÉS GONDOZOTT lelkiismeret.
S ha minden kötél szakad, ha már az sem megbízható? Akkor marad a törvény végtelen alkotója, aki maga az igazság, aki hitünk szerint itt, ebben a részben expressis verbis nyilatkozik. Ha nem lenne, akkor "kifizetődőbb" volna a törvény ellenére élni, rombolva a lelkiismeretet, minden akadályon és emberen átgázolva. Sehol nem annyira kézzelfogható valóság az élő hit, mely a törvény hitelét az egyes embereken át árasztja ki a világba, már itt megvalósítva az Országot, ahol csak ez a két törvény létezik és mindazok, akik ezt nemcsak elméletben, de a gyakorlatban is, "két - párhuzamos - életüket" eggyé olvasztva, elfogadják.


- DI -
Illusztráció :- DHE -



1999. október 21., csütörtök 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület