Nem Intelligencia - kvócienst számol a vőlegény. (A valóságban sem nagyon.) Nem teszteket töltet ki, hanem arról ítél, ahogyan a valósághoz, annak előre megmondott eseményéhez alkalmazkodik a delikvens. Egyszerűen arról beszél Jézus, amikor magát formázza meg a vőlegény képében és bennünket a várakozók képmásában, hogy mindig készen kell lennünk az útra, mert nem tudhatjuk, hogy mikor érkezik.
Megérkezhet hozzánk egy betegség, egy baleset képében, egy hirtelen halál vagy hosszú kisértéssel együttjáró előjáték alakjában és mégis mindig készen kell lennünk. A végső eredmény tekintve elsődleges lehet a balgaság , mert annak következménye, hogy valaki felkészül-e a tudható, de teljesen ki nem számítható fordulatokra...
Az emberi szervezet és pszihé sajátossága, hogy egy bizonyos határon túl nem képes tovább fokozni készenléti állapotát. Jézus nem ismerne bennünket, ha ezt a fajta "felajzott", a tűréshatárig fokozott belső állapotot várná el tőlünk. Az ilyen, "két végét égető gyertya" hamar elfogy, hamar kihúny, és legtöbbször újra gyújtani is nagyon nehéz. Belefárad a várakozásba. Azt is ismerjük a szervezetünk "magatartás-tanából", hogy az állandó egyformaságba, a küszöböt alig meghaladó, monoton ingerekbe is beleúnunk, közömbössé válik a sok egyforma inger, nem kelt bennünk hatást.
Nézzünk körül! Mit kínál a környezetünk, hogy ezeket a veszélyeket elkerüljük?
A liturgikus év változatossága a benne élőket éppen annyira "mozgatja meg", hogy a "varietas delectat" fény-árnyék ellentéteivel el ne aludjon figyelmünk.
...A héten nádfedő dolgozott nálunk: ő mondta, hogy a holt anyaggal fedett tetővel szemben a nádfedél "élő fedél": amint eltelik bizonyos idő, hozzá kell nyúlni, meg kell igazítani. Akkor pedig mindenképp és azonnal, ha valami vihar megbontaná. Élő ég, "élő fedél" van mifelettünk is: rendszeresen karban kell tartani és ha valamilyen "vihar" söpör el felettünk, bizony alaposan meg kell nézegetni, nem okozott-e bármilyen kárt, ahol legközelebb már az esti szél is "bekéredzkedik"