Semmi sem jellemzi jobban korunkat, mint az, hogy a Máté tollából származó elbeszélés tanulságát máris "Máté-effektusnak" nevezi el és általánosítja, mégpedig nem is akárhol: az olvasásban, az ismeretek szerzésében. "Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik." (Az olvasásban értsd: akinek ismeretei vannak, az olvasással még kap hozzá, akinek pedig nincsenek, annak kedve sincs hozzá és még azt is elveszti, amit a fejébe tömött szerencsétlen pedagógusa a kötelező tananyagból.)
Mintha hallottunk volna az anyagi javakról is hasonértelmű kifejezést: a pénz a pénzhez megy szinonímái áthatják gondolkodásunkat.
Típusos esete lehet ez annak, amikor az evangélium szellemétől idegen értelmezést - no lám-lám, Jézus is elismeri, hogy aranyat az arany fial - kaphat a kiemelt részlet az egész szellemiségének ismerete nélkül.
Pedig az alapvető kérdés, amit nap mint nap, percről percre fel kell, hogy tegyek magamnak: ÉRTÉKET TERMETT-E AZ ISTENTŐL KAPOTT TEHETSÉGEM? KAMATOZTATTAM-E AZT, AMIT (TÖBBET VAGY KEVESEBBET) EGYÉNILEG KAPTAM?
Van befektetni való tőkém, - Isten ismerete, hitem különböző foka, jószándékom különböző mértéke - amit az Egyház szóhasználatával élve ÁLLAPOTBELI KÖTELESSÉGEM kamatoztatni, befektetni, másokkal művelni, növelni. Sokan azt hiszik, hogy az emberek egy része eleve azért született, hogy ők legyenek a "buzgó mócsingok", "ájtatos manók", "templomi manók", kihasználni való "szentfazekak" - mások nevetségének tárgyai. Pedig ők csak kereskednek a talentumokkal. Nem a mi feladatunk, hogy megítéljük őket, a kegyesség kötvényei mit hoztak az égi tőzsdén. Majd jön az, akitől kapták, és szó szerint ugyanazt fogja mondani, amit mondott Jézus a példabeszédben.
Persze lesznek a mihasznák között is olyanok, akik sokat kaptak, de eltékozolták, és lesznek olyanok is, akik keveset kaptak, mégis százszoros termést hoztak, hűséges, derék szolgák lettek.
Nem túl jellemző, hogy valaki már élete derekán aggódjon kereskedői minőségének megítélése miatt, pedig a talentumok egy életre szólnak és akkor hozzák a legnagyobb hasznot, ha hosszú időre fektetik be. Nem, nem látványosan, csörgő kamatlábbal és banjegyszámoló automatával mérhető módon, mégis az Úr által igazságosan megítélhetően. Ez a bizonyítvány pedig nagyon hosszú távra szól, és egyben talentum az égi tőzsde égig érő örök kamataihoz, mert az Úr "befektetése" talentumának végtelen forrása a kereszt, ami mellett a mi eredményünk vajmi kevés. Mi hasonló esetben biztos, hogy lekicsinylően legyintenénk minden emberi szeretet-kamat-szerző manőverre. Az Atya titka és a mi reményünk, hogy recsegő-nyikorgó manővereinknek mégis nagy értéke van a szerető Isten szemében.