CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 28., vasárnap, Valéria napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Az éhes, szomjas, idegen és beteg király

Az éhes, szomjas, idegen és beteg király
Az evangélium világa 1999.11.21.

Graphics: D. Hoffer E.


Mt 25.31-46.
Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült. Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni. Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.”

Mindenki meglepődik, senki nem az kapja, amit vár. Nem megnyugtató szavak ezek. Arra mindenesetre alkalmasak, hogy felrázzák lelkiismeretünket, újragondolhassuk eddigi életünket az év utolsó, Krisztus király vasárnapján.
"Király vagy te?" Itt a felelet a kérdésre. Ott, később, mármint Pilátus előtt nem sok értelme lett volna elmondani. Fura egy király, aki ahelyett, hogy a hatalom megszállottja lenne, azonosul alattvalóival, azok közül is a legkisebbekkel. Ahelyett, hogy folyamatosan gyakorolná a hatalmat, "csak" teljes igazságot hoz, azt is annak alapján, ahogyan egymással viselkednek az alá tartozók.
Soha ilyen általános érdeklődésre számot tartó kérdést és ilyen világos feleletet! Mi mindig bonyolultabbnak gondoljuk, és ezzel mintha negligálnánk is az evangéliumot. Ennyire egyszerű mindaz, amit vallunk? Erről írtak kilométernyit gerinchosszúságban könyveket, elmélkedtek időtlen időkig emberek: szentek és misztikusok?
Akik sokat járnak konferenciákra, tudományos és kevésbé tudományos ülésekre, azok igazán a megmondhatói, egyedül az ember képes arra, hogy a legegyszerűbb dolgokat is elbonyolítsa, előbb foglalkozzon a kivétellel, mint az általánossal, sőt azt tegye szabállyá.
Pedig az éhesnek enni kell adni, a szomjast megitatni, a beteget, börtönben sínylődőt meglátogatni, ápolni, a ruhátlant ruhával ellátni, a szükséget szenvedőnek kínján enyhíteni. Nem felejtettük el kissé ma ezt? Bárhogy is nő a Föld lakossága, erre a szolgálatra (király-szolgálatra) mintha egyre kevesebben lennének - a világot igazán ismerők legalábbis ezt állítják.
A beszéd megfordítása pedig az emberi méltóság eredete: szenvedésemben, nélkülözésemben - és ki ne nélkülözné például a szeretet isteni fokát - magam is király vagyok, emberi méltóságom eredete a bennem szenvedő Krisztus. Van, akit az álmai teljesületlenségei már a vesztébe visznek, vannak- így vagyunk legtöbben -, akiket a nehézségek állítanak nehéz válaszút elé.
Milyen egyszerű is lehetne az élet! És ennek felismerésére a gyakorlatban a kétezer év elégtelennek bizonyult. Lesz-e embere a királyoknak, lesz-e a Királynak embere (visszacseng a Bethesda fürdő bénájának panasza: "nincs emberem")? Ez a harmadik évezred nagy kérdése, amibe ennek a vasárnapnak az elhagyásával, az Adventtel tulajdonképpen beleugrunk.


- DI -



1999. november 21., vasárnap 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület