Csak mi ne férnénk be?

A januári ünnepek között ott sorakozik két szent emléknapja, Aquinói Szent Tamásé és Szent Margité. Mindketten a domonkos rend óriásai.

Szent Margit
Az egyik a tudomány, a filozófikus, tudatos megközelítés, az emberi gondolkodás kimagasló egyénisége, ugyanakkor a szerénység és engedelmesség példája. Szent Margit már nem áll olyan közeli kapcsolatban a világnak mondott hétköznapisággal, a konyha, fazekak és hideg vízben ázó kéz ellenére. Az ápoló és gondoskodó koraérett Margitban markánsan rajzolódik ki az, amit a világ ellenére, a világ sodrával szemben, a más úton való járásként vagy egyszerűen szentként szoktunk emlegetni. Ha egymás után olvassuk a Szentek Könyvében élettörténetüket, a két ugyanazon rendben, csaknem ugyanabban az időben élő ember annyira különbözik egymástól, hogy Szent Tamás szavaiban még a Margit-i önfeláldozó, tudatosan magát égető ember kritikáját is megtalálhatjuk. Megbotránkozzunk azon, hogy két szent sem "érti" a másik viselkedését?
Nem gondolnám.

Sassetta:Aquinói Szent Tamás Mária oltára előtt

De a két ember kalendárium és korbeli közelsége kiváló példája annak, hogy a "keskeny úton" Isten felé nagyon sokféleképpen lehet közeledni. A két szent élettörténetének párhuzamos olvasása intő példa, hogy a "más" fogalmának értékelése bizonyos határokon belül és kívül Isten privilégiuma. Még az Egyház szűkre szabott, biztonsági értéksávjába is belefért a két annyira különböző karakter. Gondoljunk ezen napokon (is) arra, hogy olyan valóban olyan keskeny-e az út, amire félünk rálépni, ahol félünk megmaradni. Tegyük fel kicsit provokatívan magunknak,(nem aquinói) Tamásoknak, a kérdést: Tényleg csak mi ne férnénk rá erre az útra?

-DI -