Tábortűz másokkal...
Tábortűz
másokkal...
Két hét csoda
(26.rész)
Újra Carnegie könyvéből olvasunk egy fejezetet arról, hogy csak
jókedvűen, mosolyogva tudunk eredményt elérni az emberek között. A
mosolygó, derűs lelkű embert mindenki szereti. Azonban csak akkor
tudunk igazán derűsek lenni, ha a lelkünk rendben van. A legtöbb ember
azért mogorva, durva, fáradt, mert a lelke beteg. Ha tehát mosolygós
lélekkel akarunk járni a világban, akkor elsősorban a lelkünkkel kell
törődnünk. Megjegyzés, hozzászólás nincsen. Néhányan megpróbálják
komolytalan irányba vinni a beszélgetést, de Karcsi bácsi ezt a fél
órát nem engedi elveszni. Végül is afféle szabad-előadás szerű félóra
után szétoszlunk és Karcsi bácsi fejcsóválva állapítja meg, hogy a
hittani kérdések sokkal jobban érdeklik a fiúkat, mint az
erkölcstaniak. Vagy azért, mert azokhoz jobban hozzá tudnak szólni,
vagy pedig egyszerűen azért, mert érdekesebbnek találják őket…
Vacsora után szinte a vendégek siettetnek minket a
tábortűz-nyitással. Már az első pillanatban beállítanak. Szemmel
láthatóan jobban meg vannak illetődve, mint mi. A két kislány Röfi és
Miki mellé kerül. Röfi nagy-nehezen begyújtja a tüzet. Mintha valami
gonosz manó szórakozna vele, olyan nehezen akar begyulladni, annál
inkább begyullad Röfi: mi lesz, ha éppen a lányok előtt bőg le?…Addig
sóhajtozik, addig kerülgeti és fújdogálja a tüzet, amíg megszánja a
tűz és méltóztatik ropogni. Most meg a lassan, még mindig fújdogáló
szellő szórakozik velünk: olyan cselesen kap mindig a lángba, hogy a
füst állandóan a vendégek orra alá csapódik. Van nagy könnyezés és a
rendezkedés, helyezkedés gondja elűzi a feszélyezettség nagyját.
néha komolyak, néha
minden tréfára kaphatók...
Ma szándékosan nincsen semmi tábortűzi program. Szokásos
dolgainkkal nem akarunk előállni, megjátszani meg nem akarjuk az
úttörőket, azért teljesen a körülményekre és a fiúk ötletességére
bízzuk, hogyan alakul a tábortűzi rend. Karcsi bácsi és Imre csak néha
szólnak bele a témába, akkor is csak beindító jellegű szavakkal. A
fiúk hamar észreveszik, hogy nekik kell észnél lenni és jönnek a
számok: elénekeljük az eddig megtanult dalokat. Szerencsére a
vendégeket leköti a dallam sokrétűsége és a szövegre nem sok figyelmük
marad. Aztán tréfás dalok jönnek. Miki igen eredeti módon sváb dalokat
tanít a társasággal. Karcsi bácsi is megtanítja a "Fertőbozon tűz
ütött ki" kezdetű sváb tűzoltó-indulót. A vendégek szemmel láthatóan
élvezik a dolgot. Jókat nevetnek és lassan kezdenek kontrázni is az
énekhez. Tréfás élményeket beszélnek el a fiúk. Még Pötyi is
kibontakozik hideg magányából és szórakoztatóan mesél. Népdalok, majd
slágerek következnek. Fél tíz körül jár már az idő, kanonok úr is
megúnta a banánt és elment lefeküdni, de a gyűjtött ág csak nem akar
elfogyni. Végül is Röfi a tűzre hányja az egész készletet, amire aztán
van nagy hátrálás, mert ég a máglya, mint egy falusi pajta. Mire
ellobban a tűz, kifáradnak a fiúk is. A vendégek is félelmeseket is
ásítanak, Karcsi bácsi erre felállítja a társaságot és udvariasan, de
határozottan elküldi a vendégeket. Az esti imát és az utána következő
részt nem kell látnia senkinek.
A fiúk ezzel a tábortűzzel komoly önállóságról tettek tanúságot.
Örvendetes, hogy nem jöttek zavarba és természetesen kedves
udvariassággal tudták egész este szórakoztatni a vendégeket. Holnap
délután majd újra jön a két kislány és kérni fogják, hadd jöjjenek el
megint a tábortűzre. Ez a kérés bizonyítja legjobban, hogy milyen jól
érezték magukat köztünk. Arról persze nem tehetnek, hogy a kedves
kérésre, még udvariasabb, kedvesebb, de határozott választ kapnak: a
tábortűznél bizalmas dolgokkal szeretnénk foglalkozni, azért nem
hívhatjuk meg őket… a jelenlévő fiúk - bár közülük néhányan nem is
titkolják, hogy örülnének az újabb vendégeskedésnek - megértik, hogy
miért nem hívjuk meg a lányokat. A tábortüzek értékes óráit nem
tölthetjük udvariaskodással. Nagy szükségünk van azokra magunknak is.
Egyszer megmutattuk nekik is, hogy nem közönséges társulat vagyunk,
gondoskodtunk, hogy igazán jól érezzék köztünk magukat, elégedjenek
meg vele… És a kislányok, bár kissé sérti őket a visszautasítás,
megértik az okos szót és nem szívóskodnak.
(Kép- és
szöveggondozás) -DI-
1999. március 07., vasárnap 00:00
|