"Akár kő, akár nem kő.."

Biztosra veszem, hogy komolyan gondolta, amit írt, névtelenül.
Az első gondolatom az volt,- milyen "skatulyázók" is vagyunk! - hogy ez most konzervatív vagy liberális magatartás? Konzervatívnak nem gondolnám, mert nem ragaszkodik olyan értékhez, amit következetesen végigvinne - hiszen, ha kevés ideje van, mint írja, a földi életből, valamit csak le kellett volna már szűrnie az évek során - nekem szánt soraiban is. Liberális pedig azért sem lehet, mert ha minden relatív, állandó érték sem lehet, akkor pedig igazán mindegy, hogy mit rakok a cikkbe:keresztet vagy táncosnőt, pietát vagy homoszexuális enyelgő párt. Végignéztem mindenesetre az illusztrációkat és nincs közöttük két egyforma, kereszt viszont valóban bőven akad.
Azt kell mondanom, hogy tényleg nem azonosan vélekedün k dolgokról.
Ma reggel, amikor felkeltettek, azonnal egy szenvedő gyerekhez kellett mennem, majd egy újabb beteg ellátása után édesanyámat kísértem szanatóriumi vizsgálatra, ahol várakozás közben betegeket hallgattam, - vajon miről - betegségeikről és nyugdíjas állapotuk szörnyűségeiről. Utána egy gyerek zárójelentését néztem át, majd a rendelés következett, sok beteggel. Hazafelé megálltam újságot venni és az utcán egy régi ismerős állított le, aki elmondta saját és férje szomorú állapotát (férjét éppen azokban az órákban műtötték).
Ezek után értem haza és mielőtt a külvárosok fényképezésével töltöttem volna a délutánt, ahol a szebb vagy romosabb homlokzat mögül itt is - ott is megfáradt, megtört szemek meredtek a kamerámba, elolvastam a levelét, mely szerint sok a kőkereszt, "akár kő, akár nem kő".

Talán már válaszoltam a levélre, de talán nem sértem meg, ha folytatom. Keresztből nagyon sok van. Vannak műemlék-keresztek, melyek egyfajta SZÉPSÉGET is hordoznak, ez esztétikai momentum, amire valaki vagy érzékeny, vagy nem. Sopronnak -és az európaiságnak ezek tartalmilag-formailag egyaránt nélkülözhetetlen "kellékei". Én csak azért közöltem, mert a témához is illik (nehéz az evangéliumról beszélni kereszt nélkül: most csak azért nem írok szentpáli idézeteket, mert az csak az érzéseire magyarázat és ellenkezésében nem biztos, hogy értékelné) vagy a szépséget szerettem volna a valósággal összekapcsolni.
Vannak ugyanis nemcsak kereszt alakú keresztek, kedves ismeretlen, és ezeket hordozzuk, mert más emberi (keresztényi) választásunk nincs. Ez lehet az iskolatáska, betegség, rossz hangulat, munkahely, főnök, élettárs, elromlott autó és fridzsider, vérmérséklettől és alkattól függően. Remélem, hogy amiképp a kereszt nem kerülte el a figyelmét, úgy nem siklott át a hozzátartozó éppen e vasárnapi evangéliumi szöveg felett sem:"Aki követni akar, vegye fel a keresztjét minden nap és úgy kövessen!" Lehet választani. Úgy is, hogy nyögve-morogva, tiltakozva, negligálva a valóságot, tagadom a kereszt létét, úgy is, hogy esztétikailag is tagadom a botrányokozó valóságot, de nem biztos, hogy ez a megfelelő magatartás.
Nem vitatva az egyéni látásmódja lehetőségét, kérem, hogy fogadja el az illő ábrázolás szépségét és gondolatébresztő jellegét, ha a tartalmával nem is tud azonosulni. Azért nem tüntethetünk el minden keresztet, mert ez emlékezteti valamire vagy valakire. Képzelje el, hogy én pl.a Fertőrákoson emelt vasfüggöny-emlékműben, a fém-plasztikában is keresztet látok a dombtetőn. Megvan fotón és nagyon szép, szimbolikus. Most csak azért nem merem ide tenni, nehogy az ön érzésvilágát megsértsem.(A "monokliba" beraktam!) De kérem, menjen el személyesen a tövéhez és gondoljon mindenki másra, rám is, esetleg imádsággal, akik próbáljuk hordozni - nemcsak közzétenni - a tőlünk függetlenül is létező kereszteket, "akár kő, akár nem kő".