már volt, aki tiltakozott a Kossuth-Rádióban...
már volt, aki tiltakozott a
Kossuth-Rádióban...
Rádiós szentmise-közvetítés Sopronból,
1999.12.19.
Szentmise-közvetítés 1999. december 19-én, de. 10-kor,
ádvent 4. vasárnapján Sopronból, a Szent Mihály-templomból.
Tekintettel arra, hogy már volt, aki tiltakozott a
Kossuth-Rádióban elhangzott mai beszédemmel kapcsolatban, mellékelten
küldöm az elhangzott prédikációmat, amit - épp a téma kényes volta
miatt - nem fejből mondtam el, hanem papírról olvastam fel. Dr.
Rédly Elemér
Bevezető:
Ádvent 4. vasárnapján szeretettel köszöntjük híveinket, akik itt
vannak a soproni Szent Mihály-templomban és mindazokat, akik a Kossuth
Rádiót hallgatva kapcsolódnak be szentmisénkbe.
Dr. Rédly Elemér homíliája:
Egész életünkkel mondjunk IGENT Isten szavára, akaratára.
Ebben az évben, karácsony szent éjszakáján, az egész keresztény
világ Rómára tekint. Az éjféli szentmisével, a római Szent
Péter-bazilika szentévi kapujának megnyitásával, szentatyánk megnyitja
a megváltásunk második évezredét lezáró jubileumi szent évet, amelyet
valamivel több mint egy év múlva, a harmadik évezred első évében,
2001. január 6-án, vízkeresztkor fog bezárni.
Minden népnek megvannak a maga szent ünnepei, egy-egy jelentős
esemény évfordulói. Karácsony szent ünnepe a világ legfontosabb
személyiségének, a Megváltó születésének ünnepe, a kereszténységnek
egyik legnagyobb ünnepe, melynek jelentősége túlmutat az egész
keresztény világon, hiszen Jézus Krisztus kivétel nélkül minden ember
megváltója és üdvözítője.
Ma, ádvent utolsó vasárnapján már erre az ünnepre készülünk,
amikor emlékezetünkbe idézzük azt a szent pillanatot, amelyben a
Boldogságos Szűz Mária IGENT mondott Isten akaratára. Ezzel az
IGEN-nel lépett be a Megváltó ebbe a világba, amikor a Szentlélek
ereje által Szűz Máriától emberi testet és lelket vett fel azért, hogy
megdicsőítse az Atyát, hogy minket szóval és példával tanítson,
életével, halálával és feltámadásával megváltson.
Kétezer év óta a karácsonyi örömhír azt jelenti, hogy meg vagyunk
váltva, Jézus által szabad utunk van az Atyához, aki végtelenül szeret
minket, meghív országába, gyermekévé fogad, és földi életünk után
hazavár az örök életre. Sok emberben felmerül a kérdés: Ha valóban meg
vagyunk váltva, akkor még miért van annyi szenvedés, rossz és bűn a
világon? A kérdésre választ találhatunk, ha megfontoljuk a Magyar
Katolikus Katekizmus szavait: A megváltás műve úgy valósul meg
bennünk, hogy hiszünk Jézus Krisztusban, és tanítása szerint élünk.
Tudjuk, hogy az
emberek életét az első bűn rontotta meg, amikor az ember NEMet mondott
Isten szavára. Ennek az eredeti bűnnek következménye, hogy
elvesztettük az eredeti szentséget és emberi természetünk is
megsérült. Ez minden ember öröksége: az áteredő bűn. Azóta minden
emberi bűn további NEM az Isten szavára. Ettől a bűntől váltott meg
minket Jézus, de ebben a megváltásban mindegyikünk csak személyes
közreműködésével részesülhet. Nem nehéz elképzelni, mennyivel
boldogabb lenne az életünk, ha a keresztények valóban teljes szívükkel
hinnének Jézus Krisztusban és tanítása szerint élnének, ha életüket,
minden gondolatukat, döntésüket, szavukat és cselekedetüket a jézusi
parancs vezérelné: Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek
titeket. De megkérdezhetjük, mi akadályoz bennünket abban, hogy mi
keresztények valóban keresztény módon éljünk?
Bizonyára most sokan azt kérdezik magukban: hát én akkor talán nem
is vagyok igazi keresztény? De, ha azok akarunk lenni, akkor Isten
kegyelmével bizonyára valóban azok is vagyunk és leszünk, csak éppen
nem tökéletesek, hanem olyanok, akik komolyan törekszenek a lelki
előrehaladásra. Fontoljuk csak meg, mi mindent jelent ez nekünk.
Akik keresztények akarunk lenni, bizonyára hiszünk Jézus
Krisztusban és ismerjük az ő tanítását. De valóban ismerjük a
keresztény tanítást, a keresztény élet alapvető követelményeit?
Naponta imádkozunk és olvassuk a Bibliát, minden héten részt veszünk a
szentmisén és lehetőleg megáldozunk, évente többször is elvégezzük
szentgyónásunkat... Még az ágyhoz vagy szobához kötött idős és beteg
testvéreink is kérhetik, hogy őket rendszeresen megáldoztassák... Ezek
keresztény életünk erőforrásai, amelyből merítenünk kell, hogy a
mindennapi életben is keresztények legyünk. Menjünk sorra és vegyünk
példát az élet néhány területéről.
A keresztény házasság és család:
Valóban a szeretet köt össze bennünket? Tudunk-e még szeretetből
áldozatot vállalni, egymást elviselni és egymással megbékélni? Valóban
fontosabbnak tartjuk-e a szeretetet az anyagi jólétnél? A keresztény
családok elfogadják-e a gyermekáldást? Nálunk nem kell az ún.
"népességrobbanástól" félni. Igaz, hogy Magyarországon a törvény nem
bünteti az abortuszt, de ez ettől függetlenül bűn és olyan bűn,
melynek következményét naponta érezzük, amikor csökken az ország
lakosságának a száma, kevesebb a gyermek és ennek következtében
szükségszerűen zsugorodnak a nevelési és oktatási intézmények... A
keresztény ember nem lehet felelőtlen. A történelem egyértelműen
tanúsítja, hogy menthetetlenül elsüllyednek azok a népek, amelyek
elvesztették erkölcsi tartásukat. Felelősek vagyunk a jövő keresztény
Magyarországáért!
A mindennapi élet másik tere az otthonunkon kívül töltött idő,
kenyérkereső foglalkozásunk, szórakozásunk...
Vajon embertársaimmal való kapcsolatomban is a szeretet-e a
legfőbb parancs az életemben, vagy csak az anyagi jobblétért harcolok?
Minden ember el tudja sorolni, hogy ki okoz neki gondot és bánatot, ki
az, aki nincs ránk tekintettel... de szoktam-e önkritikusan önmagamba
nézni? Nagy baj van, ha mindig azzal védekezünk, hogy nekünk van
igazunk. Eddig minden veszekedés és gyűlölködés azzal kezdődött, hogy
a magunk valós vagy vélt igazát a szeretet elébe helyeztük. Nem kell
az igazságtalanságot pártolni, de szeretetből lehet többet vállalni,
mint ami a kötelességem, és le lehet mondani valamiről, amihez pedig
jogom lenne. Ha erre képtelen vagyok, akkor nem beszélhetek
szeretetről, kereszténységről.
Végül nem kevésbé fontos a közélet.
Megdöbbentő dolog, ha magukat kereszténynek valló emberek a
közéleti kérdésekben nemkeresztény módon gondolkodnak. Itt van például
mindjárt a sztrájk kérdése. Egyértelmű, hogy a magukat demokratikusnak
tartó országok törvényekkel biztosítják a sztrájkkal kapcsolatos
jogokat. Ebből azonban nem következik, hogy minden sztrájk, ha
megfelel a törvényes követelményeknek, akkor egyben megfelel a
keresztény erkölcsi követelményeknek is. Ahogy a mindennapi életben
elítéljük a zsarolást, amikor valaki visszaél erejével vagy helyzeti
előnyével, úgy adott esetben egy sztrájk is lehet olyan zsarolás,
amellyel nem egyes emberek, hanem emberek csoportjai élnek vissza
erejükkel, szervezettségükkel vagy sajátos helyzetükkel. Nyilvánvaló,
hogy keresztény ember, anyagi érdekből ilyen sztrájkban nem vehet
részt, hiszen ez aligha egyeztethető össze a szeretet
követelményeivel. Vagy úgy gondoljuk, hogy a szeretet parancsa nem
vonatkozik a közélet szereplőire?
Ahhoz, hogy megváltottságunk hatását a mindennapi életben is
érezzük, ezekben a kérdésekben is keresztény módon kellene
gondolkodnunk. Ezért felmerül a kérdés: kellőképpen ismerjük-e a
közéletre, a közgazdaságra és a politikára vonatkozó keresztény
tanítást? Gondolkodásunkban, döntéseinkben keresztény elvek, a
szeretet parancsa szellemében járunk-e el? A mindennapi élet
tapasztalata azt mutatja, hogy még sokat kell tanulni a
kereszténységről azoknak is, akik magukat kereszténynek vallják.
Ezeken a kérdéseken elmélkedve bizonyára többen megfogalmazzák,
miért szól bele az Egyház ezekbe a kérdésekbe? Nyilván az Egyháznak
nem a politizálás az elsődleges feladata, hanem a keresztény örömhír
terjesztése. Ebből azonban az is következik, hogy a keresztény
örömhírt a mindennapi életünkre is kell alkalmazni. Az Egyház mint
Egyház nem akarja a közéletet irányítani, de a keresztény
állampolgároknak állampolgári joguk, hogy saját meggyőződésüket
képviseljék a mindennapi életben, az Egyháznak pedig az a kötelessége,
hogy erre a meggyőződésre elvezesse tagjait. Ennek szellemében adta ki
a magyar katolikus püspöki kar a "Testvériesebb és igazságosabb
világot" című körlevelét a társadalmi és közéleti kérdésekről, és
ennek szellemében fog rövidesen megjelenni a családi élet kérdéseiről
szóló körlevél is.
De fel lehet tenni a kérdést úgy is: Ha egyesek azt mondják, hogy
az Egyház ne szóljon bele a politikába, akkor miért kifogásolják
ugyanezek XII. Pius pápa állítólagos hallgatását? Ma ne szóljunk bele,
akkor bele kellett volna szólni? Igen, de bele is szólt. Mindenki
utánanézhet, hogy XII. Pius pápa karácsonyi rádióbeszédeiben, amelyben
az egész keresztény világhoz és minden jóakaratú emberhez szólt,
igenis beszélt a kényes kérdésekről, csak voltak és vannak, akik erről
nem akarnak tudni.
Valójában nem az Egyház akar beleszólni mindennapi dolgainkba,
hanem maga Jézus Krisztus, aki azért jött, hogy minket tanítson,
bűneinktől megváltson és az örök üdvösségre elvezessen. Az örök
üdvösségre vezető út pedig a földi életen keresztül vezet, azért akik
követni akarják őt, azoknak a mindennapi életben is követniük kell őt,
és nem elég csupán templomba járniuk és imádkozniuk.
A jubileumi szentévben ezt ünnepeljük, hogy Isten Jézus Krisztus
személyében közénk jött, belépett emberi történelmünkbe,
sorsközösséget vállalt velünk és értünk vállalta még a kínszenvedést
és a kereszthalált is. Feltámadása pedig azt igazolja, hogy ez az
egyetlen út, amelyen érdemes járni, amely elvezeti az embert az
üdvösségre, a boldog istengyermeki életre, mely kezdődik itt a földön
és reméljük, hogy folytatódik az örök élet boldogságában.
Egyetemes könyörgések Ádvent 4. vasárnapján: Sopron,
1999. dec. 19.:
Pap: Testvéreim! Az ádventi időszak végén forduljunk kéréseinkkel
mennyei Atyánkhoz, aki elküldte hozzánk Szent Fiát, Jézus Krisztust!
- Add, Urunk, hogy Jézus Krisztusban az egész világ felismerje
Megváltóját, egyetlen Üdvözítőjét!
- Add, Urunk, hogy a Boldogságos Szűzanya példájára mi is mindig
IGENt mondjunk a te akaratodra, hogy vele együtt mi is Jézus követői
legyünk!
- Áldd meg, Urunk, Szentséges Atyánkat II. János Pál pápát,
püspökeinket és papjainkat, hogy hűségesen hirdessék örömhíredet és jó
pásztorként vezessenek minket az üdvösség útján!
- Add, Urunk, hogy akik kereszténynek vallják magukat, valóban
keresztény módon éljenek, gondolkodjanak, döntsenek, beszéljenek és
cselekedjenek!
- Add, Urunk, hogy akik felettünk a közhatalmat gyakorolják,
valóban minket képviseljenek és a politikai hatalmat az erkölcsi
törvények szerint gyakorolják az emberek javára.
- Add, Urunk, hogy a keresztény politikusok az evangélium
szellemében építsék a társadalom életét.
- Add, Urunk, hogy a földi életben meg ne feledkezzünk az
örökkévalókról, hogy a földi élet kísértéseinek mindenkor
ellenálljunk, a jóban állhatatosan megmaradjunk!
- Add, Urunk, hogy bűneinkből megtérve készek legyünk karácsony
örömének és békéjének befogadására!
Urunk, Istenünk, Mennyei Atyánk! Te a magad képmására alkottál
minket és meghívtál az örök élet boldogságára, add, hogy megismerve
örömhíredet azt befogadjuk és egész életünkkel megvalljuk, Jézus
Krisztus a mi Megváltó Urunk és Üdvözítő Istenünk által. - Ámen.
- DI -
1999. december 20., hétfő 00:00
|