már volt, aki tiltakozott a Kossuth-Rádióban...

Szentmise-közvetítés 1999. december 19-én, de. 10-kor, ádvent 4. vasárnapján Sopronból, a Szent Mihály-templomból.
Tekintettel arra, hogy már volt, aki tiltakozott a Kossuth-Rádióban elhangzott mai beszédemmel kapcsolatban, mellékelten küldöm az elhangzott prédikációmat, amit - épp a téma kényes volta miatt - nem fejből mondtam el, hanem papírról olvastam fel.
Dr. Rédly Elemér

Bevezető:

Ádvent 4. vasárnapján szeretettel köszöntjük híveinket, akik itt vannak a soproni Szent Mihály-templomban és mindazokat, akik a Kossuth Rádiót hallgatva kapcsolódnak be szentmisénkbe.

Dr. Rédly Elemér homíliája:
Egész életünkkel mondjunk IGENT Isten szavára, akaratára.

Ebben az évben, karácsony szent éjszakáján, az egész keresztény világ Rómára tekint. Az éjféli szentmisével, a római Szent Péter-bazilika szentévi kapujának megnyitásával, szentatyánk megnyitja a megváltásunk második évezredét lezáró jubileumi szent évet, amelyet valamivel több mint egy év múlva, a harmadik évezred első évében, 2001. január 6-án, vízkeresztkor fog bezárni.

Minden népnek megvannak a maga szent ünnepei, egy-egy jelentős esemény évfordulói. Karácsony szent ünnepe a világ legfontosabb személyiségének, a Megváltó születésének ünnepe, a kereszténységnek egyik legnagyobb ünnepe, melynek jelentősége túlmutat az egész keresztény világon, hiszen Jézus Krisztus kivétel nélkül minden ember megváltója és üdvözítője.

Ma, ádvent utolsó vasárnapján már erre az ünnepre készülünk, amikor emlékezetünkbe idézzük azt a szent pillanatot, amelyben a Boldogságos Szűz Mária IGENT mondott Isten akaratára. Ezzel az IGEN-nel lépett be a Megváltó ebbe a világba, amikor a Szentlélek ereje által Szűz Máriától emberi testet és lelket vett fel azért, hogy megdicsőítse az Atyát, hogy minket szóval és példával tanítson, életével, halálával és feltámadásával megváltson.
Kétezer év óta a karácsonyi örömhír azt jelenti, hogy meg vagyunk váltva, Jézus által szabad utunk van az Atyához, aki végtelenül szeret minket, meghív országába, gyermekévé fogad, és földi életünk után hazavár az örök életre. Sok emberben felmerül a kérdés: Ha valóban meg vagyunk váltva, akkor még miért van annyi szenvedés, rossz és bűn a világon? A kérdésre választ találhatunk, ha megfontoljuk a Magyar Katolikus Katekizmus szavait: A megváltás műve úgy valósul meg bennünk, hogy hiszünk Jézus Krisztusban, és tanítása szerint élünk.
Tudjuk, hogy az emberek életét az első bűn rontotta meg, amikor az ember NEMet mondott Isten szavára. Ennek az eredeti bűnnek következménye, hogy elvesztettük az eredeti szentséget és emberi természetünk is megsérült. Ez minden ember öröksége: az áteredő bűn. Azóta minden emberi bűn további NEM az Isten szavára. Ettől a bűntől váltott meg minket Jézus, de ebben a megváltásban mindegyikünk csak személyes közreműködésével részesülhet. Nem nehéz elképzelni, mennyivel boldogabb lenne az életünk, ha a keresztények valóban teljes szívükkel hinnének Jézus Krisztusban és tanítása szerint élnének, ha életüket, minden gondolatukat, döntésüket, szavukat és cselekedetüket a jézusi parancs vezérelné: Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket. De megkérdezhetjük, mi akadályoz bennünket abban, hogy mi keresztények valóban keresztény módon éljünk?
Bizonyára most sokan azt kérdezik magukban: hát én akkor talán nem is vagyok igazi keresztény? De, ha azok akarunk lenni, akkor Isten kegyelmével bizonyára valóban azok is vagyunk és leszünk, csak éppen nem tökéletesek, hanem olyanok, akik komolyan törekszenek a lelki előrehaladásra. Fontoljuk csak meg, mi mindent jelent ez nekünk.
Akik keresztények akarunk lenni, bizonyára hiszünk Jézus Krisztusban és ismerjük az ő tanítását. De valóban ismerjük a keresztény tanítást, a keresztény élet alapvető követelményeit? Naponta imádkozunk és olvassuk a Bibliát, minden héten részt veszünk a szentmisén és lehetőleg megáldozunk, évente többször is elvégezzük szentgyónásunkat... Még az ágyhoz vagy szobához kötött idős és beteg testvéreink is kérhetik, hogy őket rendszeresen megáldoztassák... Ezek keresztény életünk erőforrásai, amelyből merítenünk kell, hogy a mindennapi életben is keresztények legyünk. Menjünk sorra és vegyünk példát az élet néhány területéről.