- Három ember - mondta valaki - "közös útra" lépett: II. János Pál, a Dalai Láma és Billy Graham.
A pluralizmus, mely világunk szellemi útelágazása, a filozófiai rendszerek mindent behálózó érgomolyagjainak alaktanilag legjellemzőbb formája egy dologban közös: csak azok léteznek, melyeket a kortárs tudomány képalkotó eljárásaihoz hasonló "kontrasztanyagos" vizsgálat a személyes találkozás, a személyes hit tartalmával tud láthatóvá tenni.
Ehhez nem kell Amerikából Indiába menni és megnézni a haldoklók házait, nem kell elmenni a börtönökbe zárt kínai püspökökhöz interjú készítése céljából! Vannak igazságok és vannak hazugságok.
Egyetlen dolgot kell csinálni: kitárni a kaput mindkét irányban - az emberek irányában, akik mind ugyanarra várnak valamilyen vallás formájában, hadd kapjanak lehetőséget! A dolog azonban nem ilyen egyszerű! Az ajtó ugyanis a másik irányban egy nehezen belátható útra nyílik: a személyes találkozás útjára. E nélkül a személyes találkozás nélkül, mely a dimenziók új irányát nyitja meg, valaki csak a szomszédaszonyt, csak az embert - legyen az bármely ruhában - látja meg. A ma hitelesnek tűnő emberek ráléptek a személyes találkozás útjára, (hitelezés szükséges) ezért is annyira "egyformák". A szóban szinte kifejezhetetlen történés teljes kifejtéséhez elég egy "lábmosás", a szomszéd emberszámba vevése, a segítő kéznyújtás, a TV nyilvánossága. Aki a másik rosszaságában és a történeti események kritizálhatóságában szeretné megtalálni a saját igazát, az saját magában takargat valamit. Valamit nem szeretne nyilvánvalóvá tenni abban a titkot nem tűrő találkozásban.
Az a fajta szellemi örökség, mely az ún. népegyházban még fellelhető volt, már rég a múlté. El lehet felejteni, még ha át is éltük. A vessző máshonnan, a tőből hoz új hajtásokat. Sajnos, emberileg nem valószínű, hogy tömegekbe csap át a felismerés, lesznek bőven álpásztorok és lesznek mindig követőik is.
Hogyan beszélhet az befolyásolásról, megfélemlítésről, aki a szomszédasszonyának rémtörténeteket mesél, hogy attól féljen, amit még az általa nagynak tartott 3 ember is átélt: a személyes találkozástól. "Pistike, nehogy félj a sárkánytól, de ha el nem alszol, azonnal átküldöm a szomszéd szobából!"
A hírek mögött minden amerikai manipulációt sejt, hiszen többnyire igazuk is van.Hogy mennyire manipulálhatók, az utolsó, a szerbekkel "vívott" harcban jól kimutatható. Hogyan lehetett 90%-ban más véleményű két hónapon belül az, aki ennyi idő alatt - nem meggyőződésből, hanem puszta félelemből - a másik oldalra állt? Aki ezek után a Biblia Pauperum szükségtelenségét állítja, azon már elmeorvos alig segít. De a hírek mögött nemcsak azok ellenkezői, nemcsak spekulációk, hanem titkok is vannak, melyekkel emberek találkoztak. Nem bűvészettel, nem varázslással, csupán jósággal. "A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk." Ők, a példaképnek tekintett három (és még hányan vannak, csak őket - más okból, mint én az intelligencia győzelmének hirdetőjét - bolondnak nézik) bíztak és meggyőződtek: ők már tudják. Talán nem is írni kellene erről, hanem odaállni a saját életünkkel a másik három mellé.
Vagy ez az, ami nem megy olyan simán? Ez a hangtalan élet az, ami annyira zavar? Hátha mégis, tudatunktól függetlenül, létezik a találkozás, amiben mi tényleg mások vagyunk, de Ő ugyanaz? Most még csak sakk, rosálás, aztán matt.

szöveg - DI -