|
"A lengyel nép hite és imádsága révén fel fog emelkedni"
"A lengyel nép hite és imádsága révén fel
fog emelkedni"
Szentévi zarándoklat a Czestochovwai
Szűzanyához
"Néked ajánljuk Szűz Anyánk, a legszebb hónap alkonyát,...."
Május az év legszebb hónapja, mi is elzarándokoltunk
Jasna Górára, égi édesanyánkat köszönteni.
Programunkban szerepelt többek között Auschwitz, Krakkó és a
Wieliczka-i sóbánya megtekintése is. Podmaniczky
Imre atya Izsákról jött Sopronba - vállalva a hosszú utazás
fáradalmait -, hogy lelki vezetőnk és egyben idegenvezetőnk is legyen
ezen az öt napon.
Május 1-én reggel indultunk, s a hosszú úton sok szép Mária-
énekkel és a rózsafüzér imádkozásával köszöntöttük a Szűzanyát!
Délután érkeztünk Auschwitzba, ahol az emberi brutalitás és
kegyetlenség momentumait néztük meg. A 18. számú barakkban
kegyelettel emlékeztünk a több mint 400.000 magyar zsidó és cigány
fogolyra, akik itt vesztették életüket.
A 11. számú barakk alagsorában van egy kis cella, amely Kolbe
atya emlékét őrzi, aki egy 11 gyermekes édesapa helyett vállalta a
halált. Borzalommal töltött el bennünket a - ma már ugyan nem működő,
de
még ma is látható - gázkamrák, kivégzőfal látványa. A sokkoló látvány
után szinte felüdülést jelentett a tábor melletti karmelita templomban
tartott szentmise, ahol két szín alatt áldozhattunk. Utunk további
részében az atya elmondta a hegyen lévő Pálos kolostor történetét, a
magyar és lengyel nép fontosabb történelmi eseményeit. Este 8 óra
körül érkeztünk Jasna Gorára, vagyis a fényes óhegyre! Szállásunk a
II. János Pál szállóban, a kolostortól 5 percre volt. Tehát még akkor
este átmehettünk a kolostorba, hogy köszöntsük a Szűz Anyát. A templom
tömve volt, csak a sok embert láttuk és az imát hallottuk. Többen
voltunk olyanok, akik még nem jártunk itt, s elmondták, hogy este 9
óra után a "csodatevő képet" lezárják -, eléje egy ezüst borítólemezt
engednek le, - előtte imádkoznak, és egy nagyon kedves lengyel énekkel
búcsúznak a Szűz Anyától.
Második nap reggel köszöntöttük a Szűz Anyát, majd Imre atya
bemutatta a kolostort, elmondta a kegykép történetét.
Itt tulajdonképpen nem jelent meg a Szűzanya, hanem az
imameghallgatások, révén lett "csodatevő a kegykép". Az 1430-as
években rablóbanda támadta meg a kolostort, s ekkor a kegyképet
megfosztották díszeitől és kardjukkal több vágást ejtettek a Madonna
arcán. Ezt a későbbi időkben próbálták restaurálni, azonban ez nem
sikerült. Ezért egy hű másolatot készítettek, melyen a vágások helyét
megjelölték. 1655-ben Svédország 3000 főt számláló serege Jasna Gora
falai alá érkezett, hogy elfoglalja a kolostort. Kordecki atya az
akkori perjel a szent hely védelme mellett döntött 170 katonával, 20
nemessel és 70 szerzetestársával. A 40 napig tartó harc Mária
lovagjainak győzelmével végződött, ez óriási vallási és politikai
jelentőséggel bírt. A legenda szerint a túlerőben lévő sereg ostroma
idején a szerzetesek a várfalon körbejárva a rózsafüzért imádkozták, s
a győzelmet a Szűzanya oltalmának tulajdonították.
Lelki vezetőnk azt is elmondta, hogy a lengyel nép hite és
imádsága révén fel fog emelkedni. Tudjuk, hogy nagyon rossz sorban
éltek, 1948-ban a kommunista önkényuralom rányomta bélyegét az
országra. Wyszynszki bíboros a lelki hagyatékot átvette, majd a
sztálinista rendszer börtönébe került. 1956. aug. 26-án a Jasna Gora-i
Királynő előtt imádkoztak a bíborosért, s október 26-án szabadon
bocsátották. 1966. máj. 3-án Lengyelország kereszténnyé válásának 1000
éves évfordulóján az egész püspöki kar felajánlja az országot
Máriának.
1979.-ben a Lengyel származású pápa II. János Pál látogatta meg a
kegyhelyet. A kolostordombon a Szentatya szobra áll, akit a Szűz Anya
hívott meg erre a szolgálatra. Az ismertető után keresztutat jártunk,
majd a Szentatya szobrát csodálhattuk meg, ahol elénekeltük a pápai
himnuszt.
Délután szabad program volt, utána közösen rózsafűzért
imádkoztunk, ki-ki saját szándékára. Megtekintettük a lovagtermet és
az emeleten lévő "örök- imádás" kápolnát, ahol az Irgalmas Jézus képe
és kitett Oltári Szentség előtt lehet elmélyülni, csendben imádkozni.
Ezután mindenki maga osztotta be idejét és programját. Számomra nagy
örömet jelentett az, hogy délután bemehettem a kegykápolnába a Szűz
Anya elé, megköszönhettem azt, hogy ide is eljutottam, s hogy
köszönthetem Őt ezen a helyen. "Csodálatos volt a Szűzanya öltözete,
mely különböző ékszerekből - gyémánt, rubin, korall - van kirakva." A
falon a különböző fogadalmi ajándékok - a Szűzanya közbenjárása által
elnyert kegyelmek bizonyítékai -, láthatóak. A templomban a kegyképet
a zarándokok térdelve járják körül, az alázat a tisztelet, valamint a
vezeklés jeléül. S ebben a kisgyermekektől kezdve idős korig minden
korosztály ott térdepel.
A Szűzanya oltalma által én is vezekelhettem egy kicsit. Majd az
"örök-imádás" kápolnába az Úr előtt elmélyülhettem gondolataimban,
megköszönve azt a sok-sok kegyelmet, segítséget, melyet eddigi
életemben kaptam. Este nagyon sokan ott szorongtunk a templomban, hogy
lássuk azt, hogyan köszönnek el a Madonnától, és mi is búcsút vegyünk
Édesanyánktól. Következő nap reggel a Boldog Asszony sugárúton lévő
templomokat néztük meg. 600 évvel ezelőtt - május 3-án - ajánlották
fel az országot a Szűzanyának. Ez a lengyel nép nagy ünnepe,
zarándokok ezrei jönnek el hálát adni, az ünnepi szentmisére. Mi ezt
ajándékba kaptuk a Szűzanyától, mert nem tudtuk, hogy ilyen szép
ünnepi szentmisén vehetünk részt. Nagy örömünkre szolgált, hogy Imre
atya is ott volt a szentmisét mondó papság között. Csodálatos volt
látni a Lengyel nép tiszta hitét, és igaz szeretetét, tiszteletét a
Szűz Anya iránt. A sok papot, szerzeteseket, püspököket. A fiatalokat,
akik a nap minden idejében jöttek köszönteni a Madonnát. Délután járt
az idő amikor a szertartás befejeződött. Utána egyéni program volt,
mindenki maga osztotta be idejét.
Páran elmentünk a Szent Borbála templomban, majd visszatértünk a
kegyképhez. Este közösen vettünk búcsút, másnap kora reggel indultunk
vissza. Utunk következő állomása Wieliczka - a sóbánya megtekintése
volt. Nagyon érdekes volt a sóból kifaragott szobrok és kb. 150 m
mélységben lévő "só-kápolna", ahol évente 2 alkalommal tartanak
szentmisét. A falon az utolsó vacsora dombormű, az oltár, és több
szobor, itt lent a Szentatya szobra mind-mind sóból kifaragva. Ezután
Krakkóba mentünk, ahol megcsodálhattuk a főtér színes forgatagát, a
itt található gyönyörű Mária-templomot, a főoltár csodálatos képeivel.
Majd a Wawel-be mentünk át. Itt a templomban megkoszorúztuk Kinga
királynő sírját, és Báthory sírjánál a Szózatot énekeltük el.
Estefelé a Krakkó melletti Gtogoczáv-ba mentünk át, ahol József atya
nagy szeretettel várt bennünket. Lengyel testvéreinkkel közös
szentmisén vettünk részt, majd kitett Oltári szentség előtt mondtuk el
a májusi litániát. Végül magyarul elénekeltük a "Boldog asszony
anyánk"-at. A plébános megmutatta Faustina nővér ereklyéjét, akit
május hónapban avatott boldoggá a Szentatya.Utána egy tál meleg ételt
és teát kaptunk vacsorára, majd megköszönve a szíves vendéglátást 21
óra után indultunk haza. Éjfélig sok szép Mária éneket énekeltünk és
rózsafűzért imádkoztunk. Reggel 7 órakor érkeztünk haza, sok lelki
élménnyel, hitben megerősödve, a Szűz Anya áldását és kegyelmét
hozva itthon maradt testvéreinknek.
Horváth Istvánné, Szent István Plébánia, Cursillo Közösség
2000. június 08., csütörtök 00:00
|
