|
"hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek.."
"hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak
kérdezi, mi az alapja reményeteknek.."
Oktatni az oktathatatlant ? És
mégis..
I.rész: Alapfogalmak
tisztázása
A NAT-ot követően, bár annál jóval nyugodtabbnak látszó
körülmények között jelent meg a "Római Katolikus Hittantanterv és
Mintatanmenet" Dr. Rédly Elemér városplébánossal, a Magyar
Katolikus Püspöki Kar Hitoktatási Bizottságának Igazgatójával
beszélgetünk ennek apropóján a hitoktatásról. Beszélgetésünk az
eredeti szándék szerint, több folytatásban a hitoktatás céljáról,
történetéről, tartalmi elemeiről, múltjáról, jelenéről
szól.Beszélgetünk a hierarchiáról, a papok és a laikusok teendőiről.
Arról, ami egy olyan családot érinthet, akiknek tagja, nem is csak
gyermeke, lehetőség szerint hitoktatáson vehet részt.
-Kedves Elemér atya! Miért kell a hitet oktatni?
-Hiszek Istenben. Hiszek Jézus Krisztusban, római katolikus
vagyok. Az én hitem nem igazságrendszer, nem norma-, szabályrendszer,
nem is szép szokások rendszere, hanem élő, személyes kapcsolat
Istennel. Mennyei Atyánkkal, aki gyermekévé fogadott, Jézus
Krisztussal, aki értünk meghalt a kereszten és feltámadt, és a
Szentlélekkel, aki betölt és vezet kegyelmével.
Ez az Istennel való kapcsolatunk misztérium
(hittitok). Olyan valóság, amelyről mondhatunk
ugyan igaz emberi kijelentéseket, de a maga teljességében
elmondhatatlan., mert fölülmúlja emberi kifejezőképességünket.
Hitünk ismeretei, azok az igazságok, amelyeket az Isten és
az ember kapcsolatáról tudunk mondani, megfogalmazni. Hitünk
követelményei, azok a normák, életszabályok, erkölcsi parancsok,
amelyek abból következnek, hogy én elfogadom , hogy Isten, a mi
atyánk, aki örök életre hív minket, tudja, hogy melyik és milyen út
vezet az örök életre. Jézust azért küldte, hogy erre az útra
megtanítson, bennünket elvezessen.
-Hogyan válik ez a megfontolás hétköznapi életünk
részévé?
-Erről a Jézust követő útról beszélve vannak követelmények,
erkölcsi szabályok, életszabályok. Nyilván ennek alaptörvénye a
szeretet: Szeresd Istent és szeresd embertársadat! Természetes,
hogy ez az Istennel való kapcsolatunk megnyilatkozik külső
jelekben , a hétköznapi életben, attól kezdve, hogy pl.
imádságunkat keresztvetéssel kezdjük és fejezzük be, egészen a
legmélyebb misztérium, Urunk halálának és feltámadásának
megünnepléséig, amikor részt veszünk a szentmisén.
Ez az élő kapcsolat, amennyiben emberileg megismerhető és
beszélhetünk róla, annyiben beszélhetünk hitismeretekről és
ezeket az ismereteket nyilván oktatni lehet, kell és szükséges,
hogy hitünk igazságait helyesen ismerjük.
Az ismeret még nem egyenlő a hittel, de az ismeret igazából
valamiképpen feltételezi a hitet.Másképp ismerem meg, másképp alakítok
véleményt arról, akit vagy amit szeretek, ami nekem fontos és másképp
vélekedek arról, akivel nem állok ilyen kapcsolatban.
-Kinek van szüksége hitoktatásra.?
-A hitoktatás szót nem nagyon szeretjük, mert azt sugallja, mintha
ez csak értelmi igazság-közlés lenne. Ez is. De a katekézis hitre
nevelés ismeretközlés által. A II.Vatikáni Zsinat és a zsinat
tanítása nyomán megjelenő pápai dokumentumok, iratok a katekézis
elsődleges címzettjének a felnőtt embert, a felnőtt keresztényt
tartják. Hiszen a mindennapi életben szükség van az állandó
katekézisre, a hitünkben való állandó továbbfejlődésre és
megerősödésre. Ez a felnőtt-katekézis az a minta, amelyhez minden más
katekézis irányul.
Beszélünk a gyermekek katekéziséről, azokról a gyerekekről, akik
keresztény családban születtek és nőttek fel, akik iskoláskorba
kerülve készülnek a szentségek felvételére, fiatal korban készülnek
házasságra. Így van egészen kicsinyek katekézise, óvodások katekézise,
iskolások katekézise és fiatalok katekézise, az ifjúsági katekézis
-Sokat hallunk mostanában a katekumenátus intézményéről,
mint a visszatérésről az ősegyház kategóriájához.
-Természetesen olyan katekézis is van, amelyen azok vesznek részt,
akik nem hívő családba születtek, akik vagy kisgyermekkorukban vagy
később, ismerőseik, barátaik hatására akarnak megismerkedni Jézus
tanításával.Ez a katekézis az u.n. katekumenális katekézis, vagy
másképpen katekumenátus. Ilyen katekumenátus van gyermekek
számára. Úgy is mondjuk csúnya szóval, hogy "pótló
hittan".Tehát aki rendes hitoktatáson vesz részt , de mivel
kezdő, pótló oktatásra jár. Van ilyen fiataloknak is, a legjelentősebb
azonban a felnőttek számára rendezett katekumenátus. Azaz felnőttek
felkészítése keresztelésre, elsőáldozásra, bérmálkozásra,
házasságkötésre, attól függően, ki meddig jutott el vagy egyáltalán
eljutott-e gyermek- vagy fiatalkorában.
-Ha valaki a hit dolgában szeretne dönteni, megfelelő
ismeretek hiányában alkalmas-e a döntésre?
-Felnőtt ember felelősen csak akkor dönthet, ha értelmével
kellőképpen megismerte azt a témát, amiről dönt. Ez vonatkozik a
mindennapi élet dolgaira ugyanúgy, mint a hit dolgaira. Az élet
azonban nem ilyen egyszerű! Nagyon sok felnőtt (és gyermek és
fiatal) dönt nem értelmi megfontolás, hanem pillanatnyi benyomás,
érzelmi ráhatás valamint érdek következtében. Nyilvánvaló, hogy
valakit a hit dolgában mi késztet a döntésre, az nagyon különböző
lehet. Érett, megfontolt döntés mindenképpen feltételez megfelelő
emberismeretet és megfelelő személyes elkötelezettséget: készséget
arra, hogy elkötelezzem magam valamilyen érték vállalására,
hordozására. A felnőtt ember döntéséhez is szükséges, hogy amit
vállalt, abban örömét találja. Tehát mind érzelmileg, mind
értelmileg, de az akarati döntést elő kell készítenie. Nyilván egy
gyermeknek a döntése is lehet komoly döntés , de egy igazán
elkötelezett döntés általában felnőtt embert feltételez.
Folytatjuk
(Kép és
szöveg) -DI-
|
