|
"hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek.."
"hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak
kérdezi, mi az alapja reményeteknek.."
Oktatni az oktathatatlant ? És
mégis..
IV.rész: A katekezis anyagi feltételei
Az első részben a katekézis alapfogalmait tisztáztuk: Link az első részhez.
A második részben a katekézis történetéről beszéltünk: Link a második részhez.
A harmadik rész a diktatúra 40 éve, az egyházüldözés története:
Link a harmadik részhez.
-Ha vázlatosan is, de hallottunk a katekézis
történetéről a kummonizmus idején. Lassan elérkeztünk a
rendszerváltozás évéhez, 1989-hez..
-A papoknak a lelkesedése és ellenállása meghozta a gyümölcsét,
mert a templomi katekézis nagyon szépen fejlődésnek indult és végül a
89-es fordulat adott arra alkalmat, hogy visszatérjünk az iskolákba.
-Nem gondolom, már csak felnőttként is átélve ezeket az
éveket, hogy ez az átállás problémamentes lett volna..
-E kor katekézisének két különös vetülete van. Egyik a
hittankönyvek másik a világi hitoktatók. Hogy a régi tankönyvek nem
jók, azt hamar érzékeltük, s a püspöki kar a hatvanas években, a 63-as
részleges megállapodás után talált lehetőséget arra, hogy hittankönyv
pályázatot írjon ki 1968-ban. Nagyon sokan pályáztak és a pályázat
nyomán új hittankönyvek születtek 1970-71-ben.Aztán volt még egy
pályázat 1979-ben, amely óta további hittankönyvek jelentek meg. Az
Országos Hitoktatási Bizottság 1970-ben alakult meg éppen a pályázat
kapcsán. Ez volt az egyik olyan bizottság, amelyet az állam eltűrt. És
1970-től kezdődően szerveztünk papoknak u.n. továbbképző hitoktatói
lelkigyakorlatokat. Így a papság hitoktatói továbbképzése immár 28 éve
rendszeresen folyik. Új hittankönyvek készültek. Abban az időben a
diktatúrának egy előnye volt: a Hitoktatási Bizottság szakemberei
által javasolt hittankönyveken kívül más hittankönyv nem jelenhetett
meg, ez biztosította a hitoktatás egységességét. A nyolcvanas években
azonban már a liberalizálódás következtében megjelenhettek más
hittankönyvek, amelyek jótékony hatással voltak, ugyanakkor azt a
problémát hozzák, hogy már nincs egységes hitoktatás.
-Miért probléma az, ha a szűk évek után most a bőség
zavarával küszködnek a hitoktatók?
-A hitoktatásban levő pluralizmus (tehát többféle lehetőség közül
választás) természetes világszerte. Valamiféle egységre azért
törekednünk kell és ennek az egységnek két alapja van. Az egyik, hogy
a Püspöki Kar megbízásából a Hitoktatási Bizottság kidolgozott olyan
kateketikai alapszövegeket, amelyeknek mindenféle hittankönyvben
valamiképpen meg kell jelenniük, illetve annak megfelelő módon kell
megfogalmazni bizonyos kérdéseket az egységes fogalmazás (és tartalom)
miatt.
-Ezt megértem, Mi a másik feltétel?
A másik, ami a hitoktatás egységességét biztosítja, a
hitoktatásnak a tanterve. Mint már említettem, a diktatúra előtti
időben utoljára hittan tanterv 1948-ban készült. Attól kezdve nem volt
rá mód és lehetőség. Az 1968-as hittankönyv pályázat kiírásakor nem
készült hittantanterv, hanem rábízták a pályázókra, hogy az ő
meglátásuk szerint, 8 évre dolgozzanak ki egy megfelelő rendszert,
nevelési-oktatási célrendszert, és ennek megfelelően írjanak könyvet,
könyveket a pályázatra. A pályázat értékelésekor lehetett látni, hogy
nagyon sokféle megoldás született. Az idő sürgetése miatt döntöttek
úgy, hogy nem egyfajta koncepciót fogadnak el, és arra készül az
összes hittankönyv, hanem elfogadtak több jó kéziratot, amelyeket
hittankönyvként megjelentettek, de ennek az lett a következménye, hogy
a megjelent hittankönyvek nem alkottak egységes sorozatot. Hamar
kiderült, hogy ez a probléma így nem oldható meg, ezért az 1979-es
hittankönyv pályázatnál már a pályázatot megelőzően elkészült a
hitoktatás nevelési-oktatási célrendszere.
Ennek alapján írták ki a '79-es pályázatot. A következő lépés az volt,
hogy 1990. ill.91-ben megjelent a hitoktatásnak a tanterve:90-ben az
általános iskola 8 osztályára, 91-ben a gimnáziumok 4 osztályára. Ez a
tanterv úgy készült, hogy figyelembe vette a már meglévő
hittankönyveket és ezek alapján dolgozott ki egységes hitoktatási
tantervet. Ezután jött az új Nemzeti Alaptanterv kérdése, az
iskolarendszerünk változása. Ez arra késztette a Püspöki Kart, hogy
1996-ban egy újabb hittan kerettantervet dolgoztunk ki
-Igen, erre lehetett számítani a nagy iskolai
"felfordulások" kapcsán.
-Nagyon röviden érdemes a probléma hátterét ismertetni. A régi
gimnáziumi oktatás 8 éves volt. Amikor 1947-48-ban bevezették a 8
osztályos általános iskolát, akkor tulajdonképpen a régi gimnáziumi 8
éves anyagot összesűrítve, kicsit ömlesztve besűrítették az általános
iskola 5-8.osztályáig.A maradék négy gimnáziumi osztály aztán nem
tudott mást tenni, mint ugyanezt az anyagot tárgyalta, kicsit emeltebb
szinten. Így jött létre az, hogy bizonyos dolgok kétszer is
előkerültek, viszont mind a két 4 éves ciklusban kevés volt az idő,
sok minden kimaradt az oktatásból. Ezért, bár szerették volna elérni,
hogy az általános műveltséget ez hatékonyan előmozdítsa, mégis az lett
belőle, hogy az emberek műveltségi szintje visszaszorult a régebbihez
képest. Nyilván ez a feszültség élt hosszú éveken keresztül és ez
késztette a pedagógusokat arra, hogy más megoldást keressenek és így
születtek meg a 6 osztályos gimnáziumok, hogy az általános iskola 6
osztálya után ez a 6 osztály már egységes anyagot tudjon - ne négy év
alatt - tárgyalni. A fejlődés azt mutatja, hogy sok helyen akarnak és
már csináltak is 8 osztályos gimnáziumot. Most tehát három féle
rendszer van, a 8+4, a 6+6 és a 4+8 osztályos rendszer.
-Az iskolák és oktatási módozatok versengése az egyre
kevesebb gyermekért eléggé kézzel fogható a "civilek" számára. Milyen
szempontok adhatók a szülőknek és gyermekeknek a döntéshez?.
-Hogy melyiknek lesz igazán jövője, azt előre megjósolni nehéz.
Azt tudom mondani, hogy a legvalószínűbb, hogy a 8+4-es fog megszűnni.
Miért? Azért, mert azok a szülők, akik gyermeküknek tehetsége és
lehetőségei alapján továbbtanulást akarnak, sokkal szívesebben viszik
előbb gimnáziumba a gyereket, mint nyolcadik után. Úgy néz ki, hogy a
nyolcadik osztályban a "maradék" gyerekeknek a gimnáziumba járatása
egyre kevésbé lesz célszerű. Helyette inkább 6 vagy 8 osztályos
gimnáziumba viszik a gyerekeket. Ennek a hatását már ma is
tapasztaljuk itt, Sopronban is. Vannak olyan általános iskolák, ahol
a fölső tagozatból "elszivárognak" a jobb tanulók. Nem mindenki, de
jobbak nagy része elszivárog. Nagyon csúnya ez a kifejezés, de
"maradék" gyerekek vannak ezekben az iskolákban, ami bizony a
tanulmányi színvonalnak nagyon-nagyon nem válik javára. Ezt saját
tapasztalatból látom. A másik oldala a dolognak, hogy a gyerekeknek
60-70%-a nem gimnáziumokban tanul tovább, hanem szakiskolákban. A
szakiskolákat is módosították: két év közismereti tárgyak- és két év
szaktárgyakra bontják ezt a négy évet (9-10.ill.11-12. évfolyam).
A szakiskolák - úgy néz ki - arra fognak törekedni, hogy a két
éves szakiskola "maga elé akarja vinni" a 9.osztályos gyermekeket ill.
majd a 7-8.osztályosokat is, hogy majd egységesen tudja felkészíteni
őket a szakmára. Ezért azt látom valószínűnek, hogy a 6. osztály után
történik a váltás és vagy 6 osztály általános és 6 osztály gimnázium,
vagy 6 osztály általános és 6 osztály szakközépiskola.
-Nem könnyű egy mindenhol oktatott tantárgynál ezt a
sokféleséget figyelembe venni !
-Az új hittan kerettanterv figyelembe veszi ezt a problémát és van
javaslatunk mind a 8+4, mind a 6+6, mind a 4+8 osztályos beosztásra.
Sőt, újdonsága ennek a hittan kerettantervnek, hogy a szakmunkásképzők
számára is ad tantervi anyagot.
A befejező rész következik
(Kép és
szöveg) -DI-
|
