Az őrség és kosztkérdés megoldása...
Az őrség és kosztkérdés
megoldása...
Két hét csoda
(16.rész)
Karcsi bácsi füle mellett megberren az ébresztőóra: éjfél.
Azonnal el is nyomja. Úgyhogy bizony saját kezűleg kell ébresztenie az
első párt. Egy kis difi azért adódik, mert amikor Kotsis Pistát akarja
ébreszteni és nagy lelkesedéssel rázogatja, majd döfködi a Pistinek
vélt hulla tagjait, egyszercsak megszólal a "hulla" - Ketya hangján.
Szerencsére csak pillanatnyi ébrenlétről van aszó, mert Ketya fordul
egyet, aztán alszik tovább. K.Pisti végre felébred, összenyalábolja
Zotyit és teljes elanyátlanodott valójában kinn vacog a két srác a
sátor előtt. Magukra terítik a pokrócokat, kézbe a lámpát, Karcsi
bácsi még megmutatja, milyen úton kell kerülniök a sátrat,
figyelmezteti őket az éberségre és arra, hogy csendesen
beszélgessenek, és óvatosa ébresszék a következő párt. Pisti később
úgy vallja, hogy az óra lefolyása alatt neki inkább Zotyóra kellett
vigyáznia, mint a sátorra. Mindenesetre szép kilátást élvezhettek, ha
ki merték nyitni a szemüket: a telihold fényében pazar látványt
nyújtott a békésen pihenő Balaton.
Pistáék Ketyát és Vargányát akarták ébreszteni, de már az egész
sátor ébren volt, a két jövendő őr azonban még mindig békésen
szundikált. Ketya a nagy keltegetésre végül is elnyújtott "Na-a-a-a"
kiáltással reagál, majd békésen a másik oldalára fordul. Jó öt percbe
kerül, amíg sikerül észhez téríteni. Vargánya fejét már zseblámpával
kopogtatják, amire kezd életre kelni. Amikor aztán pokrócba csavarodva
megkezdik vándorútjukat a sátor körül, nem is sejtik, hogy a sátorból
két, vidáman csillogó szem figyeli őket, vagy negyed óráig: Karcsi
bácsi örömmel látja, hogy Ketya okosan viselkedik és Vargánya nem érzi
magát megbüntetve. Persze azért a bátorságról lehetne elárulni egyet s
mást, mert amikor a sátor közelében köröznek, a két fiú fogvacogása
szinte behallatszik a sátorba. Pedig igazán nincsen hideg…
Pötyi és Kanyó Dönci ébresztése valamivel simábban sikerül, mint az
előző páré. Dönci később kissé nagy mellénnyel meséli, hogy Pötyi
alaposan berosált, amikor a sátor körül mocorgást hallottak, pedig
csak valamelyik alvó focizott álmában. Utolsó párként 3-4-ig Pufi és
Pálkövi következik. Aránylag könnyű dolguk van, mert velük együtt
ébred Karcsi bácsi is, akinek a vonatja négykor indul. A gömbölyded
Pufi és a cingár kis Pálkövi úgy imbolyognak a lassan pirkadó hajnali
hűvösségben, mint az alvajárók. Valamivel fél négy után Karcsi bácsi
megkönyörül rajtuk: olyan világos van már, hogy az éjjeli rémek
bizonyára nem mernek a sátor közelébe jönni, ezért lefekteti őket.
Aztán még egyszer körülnéz a sátorban, a sátor körül, gondosan befűzi
a sátrat, aztán egy sokat mondó sóhajjal elindul az állomásra. Az alvó
sátrat szelíd permetezéssel öntözi a friss hajnali harmat.
Az egyik
krónikás
1960 augusztus 4.
A következő négy napon a krónikás csupán a két végigírt napló
bejegyzéseire támaszkodhat. A naplók persze szűkszavúak eléggé és ha
csak azt írnám, amit Pista és Dönci megjegyzésre érdemesnek talál,
akkor csupán azok tudnák követni az eseményeket, akik át is élték
azokat. A szószerinti napló-idézetek közé azért zárójelben ideírom azt
is, amit a krónikásnak sikerült összeszedegetnie a szűkszavú és
egymásnak sokszor ellentmondó, kiegészítő hazai beszámolókból. Arról
aztán nem tehet a krónikás se, hogy a szószerinti idézeteknél a
helyesírási hibákat is le kell másolnia…
Pista írja: " Reggel Imre Röfi és István bevásárolni mentek. Karcsi
bá elutazott. Én voltam a vezér. Levittem a népet tornászni.
Mosakodtunk, feljöttünk aztán misére mentünk." (Dönci se ír többet a
reggelről. Pedig megírhatták volna, hogy a nyápic bandából ma reggelre
már mindenki meg tudja csinálni a három fekvőtámaszt, ami igen nagy
eredmény, mert az első napon még igen hasonlítottak a kinyúlt békára
ennél a gyakorlatnál.
Dönci írja: " Délelőtt jó meleg idő volt és sokáig fürödtünk a
Balatonba…" ( Mindenek előtt egy leendő ötödikesnek tudnia kéne, hogy
a Balatonba fürödni nem lehet, legfeljebb beleugrani. Utána már a
Balatonban van az ember…. A meleg időt különben Karcsi bácsi is
igazolhatja, aki közben már Sopron felé vonatozik. Az utasoknak is
feltűnik az ablakon kinéző ember, aki közben a kezéban lévő füzetbe
közben egy-egy fél mondatot jegyez. Ők persze nem tudják, hogy Karcsi
bácsi az elmúlt három nap eseményeit jegyzi fel "bökszavakban" és most
születik meg ennek az írásnak gondolata is… Szentmisére önként,
felszólítás nélkül megy a nép. A reggeli imát Pista vezeti, a káplán
úr miséjén vesznek részt az önkéntesek. Utána újra tej a reggeli, de
fél literrel több, mint tegnap, pedig a létszám csökkent.)
Pista írja: " Délben klassz ebéd volt: krumplileves és lecsó."
Dönci hozzáteszi: " ma már Rózsi néni főztjét ebédeltük." (Itt persze
meg kell mondani, hogy Rózsi néni a Plébánia szakácsnője. Már az első
napokban is meleg szeretettel fogadta a gyerekeket és célozgatott
arra, hogy majd segít a főzésnél, mivel azonban a plébánián is vagy
húsz embernek kell főznie, eddig nem mertük elfogadni az ajánlkozást.
Most azonban a szükség vitte rá Imrét, hogy komoly hangú diplomáciai
tárgyalásokat kezdjen Rózsi nénivel. És az eredmény szinte
megdöbbentő: Rózsi néni önként felajánlja, sőt szinte kéri, hogy
megfőzi nekünk a napi egy meleg ételt, csak vegyük meg a szükséges
kellékeket hozzá. Nagy diadala ez Imre emberkezelő művészetének, de
komoly jele annak is, hogy a fiúk valóban sikert arattak eddigi
viselkedésükkel. Nemcsak a falusiak kezdenek igen barátságosan nézni
az első három nap után a fiúkra, hanem azok is, akik közvetlen
kapcsolatban vannak velük: kanonok úr, igazgatóék, sőt Ricsi bácsi is,
a plébánia fizetővendége, aki "civilben" Horváth Richárd névre hallgat
és név szerint ki van közösítve az Egyházból. Karcsi bácsi először
megdöbbenve hallotta ezt, de aztán kanonok úr megnyugtatja: ez nekünk
csak jó. Ricsi bácsi jelenléte és az a tény, hogy a gyerekekről tudja,
hogy ministránsok, igen komoly védelem a mi számunkra. Állami
zavarástól nem kell félnünk, amíg ő itt lesz…Szóval a fiúk nagyszerűen
meghódították a közvetlen környezetet és amikor Rózsi nénihez Imréék
beszállítják az első nyersanyag-szállítmányt, már nem látszik olyan
reménytelennek a hátralevő idő koszt-megoldása. Rózsi néni valóban
kitűnően főz, a fiúk szinte habzsolják a krumplilevest és a lecsót:
így megoldva a tervezettnél olcsóbban jövünk ki a napi koszttal is. Ha
minden jól megy, nem fogynak le a fiúk. A naplójegyzet természetesnek
tartja, hogy ez csak így lehet…)
(Kép- és
szöveggondozás) -DI-
|